Nyitókép: MTI/AP/Mizan/Haszan Sirvani

Megvan az iráni ellencsapás terve: Teherán áttételesen ütne vissza Amerikára

Infostart / InfoRádió - Szvetnik Endre (London)
2026. február 28. 11:50
Irán – a retorikában bizonyosan – nem várta tétlenül az amerikai-izraeli támadást. Arról, hogy mire számíthat az Egyesült Államok, ha a jövő hétre is betervezett tárgyalások ellenére megindítja ellene az akciót, többször utaltak a nyilvánosság előtt. Kérdés, hogy Teherán be tudja-e váltani fenyegetéseit és költségessé tudja-e tenni Washington számára a háborút. Az alábbiakban összefoglaljuk, mit ígértek az irániak válaszul az amerikai támadásokra.

Rakétazápor, kibertámadások, lezárt olajszállítási útvonal és többfrontos proxyháború – az iráni Forradalmi Gárdához köthető sajtó anyagaiból egy részletes forgatóköny állt össze arról, miként válaszolna Teherán egy amerikai csapásra – amely végül, szombat reggel meg is indult.

A stratégia lényege nem az, hogy katonailag legyőzzék az Egyesült Államokat, hanem hogy olyan gazdasági és politikai árat szabjanak a konfliktusnak, amelyet Washington egy idő után már nem tud vállalni – kommentálta a terveket a londoni Telegraph című lap.

Miközben Genfben újabb tárgyalási fordulót tartottak az iráni atomprogramról (amely Teherán szerint kizárólag békés célokat szolgál), és a következő hétre egy újabbat ígértek, a térségben minden korábbinál nagyobb amerikai katonai felvonulás zajlott.

Donald Trump beváltotta fenyegetését, közölve : „az iráni rezsim 47 éven át kántálta, hogy Halál Amerikár, és véget nem érő vérontást folytatott”, emellett azt állította, hogy az Egyesült Államokat elérő rakétákat fejleszt.

Az iráni legfelsőbb vezető, Ali Hamenei ajatollah korábbi fenyegetése az volt, hogy „a tenger fenekén végezhetik” a térségbe vezényelt amerikai flotta hajói, és olyan hírek röppentek fel, hogy Kína „hajógyilkos” fegyvereket szállítana Teheránnak.

A Forradalmi Gárdához köthető Tasnim hírügynökség egy részletes, ötlépcsős haditervet ismertetett. A forgatókönyv abból indul ki – ami azóta meg is valósult –, hogy az első csapást az Egyesült Államok mérné, a válasz azonban az egész Közel-Keletet, sőt, a világgazdaságot is megrázná.

Mit tervezett Teherán az amerikai légicsapások ellen?

A Forradalmi Gárda médiája is elismerte, hogy Washington technológiai fölénye vitathatatlan: lopakodó repülőgépek, precíziós fegyverek, elektronikai hadviselés, sőt hiperszonikus eszközök is bevethetők lennének. A Pentagon évtizedek óta készít forgatókönyveket egy ilyen műveletre.

Teherán azonban nem az első csapás kivédését célozta meg.

A stratégia lényege az „elnyelés és túlélés”: föld alatti létesítmények, álca parancsnoki központok építése, az ország területén szétszót fegyverrendszerek.

Ez biztosítaná, hogy az iráni hadigépezet a kezdeti veszteségek után is képes legyen ellentámadásra.

Az iráni vezérkar főnöke, Abdolrahim Mouszavi vezérezredes a napokban úgy fogalmazott: Irán doktrínája „védekezőből támadó jellegűvé” vált, és az aszimmetrikus hadviselésre épít.

Rakétazápor és többfrontos háború

Szombat reggel a nagy kérdés az volt, mi valósul meg a tervben felsorolt válaszból.

A Tasnim hírügynökség által ismertetett anyag szerint Irán órákon belül válaszolna és valóban, Izraelben pár óra múlva megszólaltak a szirénák, az embereket az óvóhelyekre parancsolták, közölve, hogy robbanások rázták meg az országot.

Később Katakban hirdettek légiriadót, és robbanásokról érkeztek hírek Bahreinből is, ahol szintén található amerikai bázis.

Úgy tűnik tehát, hogy Irán mozgásba lendült és terve első szakaszának megvalósításába kezdett. E szerint ballisztikus rakéták és drónok százait – akár ezreit – indítaná izraeli és amerikai célpontok ellen a térségben.

A terv szerint elsődleges célpont a katari al-Udeid légibázis, ahol az amerikai Központi Parancsnokság előretolt főhadiszállása működik, valamint a Kuvaitban, az Emírségekben és Szíriában található amerikai katonai bázisok.

Az anyagból az is kítűnik: Irán nem támadná közvetlenül a vele sokáig ellenséges Szaúd-Arábiában az ott található amerikai egységeket. (Teherán és Rijád kibékülésének útját érdekes módon az Egyesült Államok nagy riválisa, Kína hozta tető alá, 2023-ban.) Viszont szombaton már arról érkeztek hírek, hogy a szaúdi fővárost, Rijádot is célba vették rakétákkal.

Irán fegyverarzenáljában szerepelnek Shahed–136 típusú drónok, Heibar Sekán és Emad ballisztikus rakéták, valamint nagy hatótávolságú cirkálórakéták. A cél nem az, hogy minden lövedék célba érjen – hanem az, hogy a mennyiséggel telítsék a Patriot és THAAD légvédelmi rendszereket.

Az „ellenállás tengelye”

Ez a terv egyik kulcseleme, amely magában foglalja azt, hogy

  • a libanoni Hezbollah rakétákkal támadhatná Izraelt,
  • a jemeni húszi mozgalom fokozhatná a Vörös-tengeri hajózás elleni akciókat,
  • Irakban pedig síita milíciák vehetnék célba az amerikai állományt és diplomáciai létesítményeket.

A többfrontos megközelítés azt a célt szolgálná, hogy az Egyesült Államok ne tudja Irán ellen koncentrálni az erőit. A gyakorlatban azonban számos kérdés merül fel: Izrael az elmúlt években súlyos csapásokat mért a Hezbollah és a Hamász infrastruktúrájára, és a befogadó államok – Irak, Libanon – sem feltétlenül érdekeltek abban, hogy területük háborús platformmá váljon.

Kibertámadás Amerika ellen

A fizikai csapásokat kibertámadások egészítenék ki. Irán célpontjai között szerepelnének az amerikai energiahálózatok, közlekedési rendszerek, a pénzügyi infrastruktúra és katonai kommunikációs hálózatok.

Teherán korábban már bizonyította, hogy képes regionális célpontokat megbénítani – 2012-ben például a Samún vírus több tízezer számítógépet tett működésképtelenné a szaúdi Aramco olajcégnél.

Ugyanakkor az amerikai Kiberparancsnokság képességei nagyságrendekkel fejlettebbek. Egy kölcsönös kibercsapás Irán számára súlyos következményekkel járhatna: az elektromos hálózat, a kommunikációs rendszerek vagy akár a rakétairányítás is sebezhető, tehát itt Teherán a tűzzel játszik.

Szombat reggeli hírek szerint máris hackertámadások érték az iráni hírügynökségeket, és az oldalaikon rendszerellenes üzeneteket helyeztek el.

A Hormuzi-szoros lezárása

Irán legerősebb ütőkártyája a földrajzi elhelyezkedése, és ezt kihasználva próbálná elviselhetetlenül megdrágítani Amerika – és a világ számára – az ellene folytatott háborút. A világ olajszállításának mintegy egyötöde halad át a Hormuzi-szoroson, amely legszűkebb pontján alig 40 kilométer széles.

A Forradalmi Gárda haditengerészeti egységei a közelmúltban hadgyakorlat ürügyén ideiglenesen lezárták a térség egy részét az USS Abraham Lincoln repülőgéphordozó és csoportja közelében.

A forgatókönyv szerint Irán aknákkal, drónokkal, rakétákkal és akár elsüllyesztett hajókkal béníthatná meg a forgalmat. A kis méretű, nagyszámú gyorsnaszádokra épülő „raj”-taktika célja a nagy hadihajók túlterhelése.

Egy ilyen lépés drámai magasságba – akár 200 dollár fölé – repíthetné az olajárakat. A világgazdaság sokkot kapna, elszabadulna az infláció, és politikai nyomás alá kerülnének az energiaimportáló országok.

Irán számítása szerint a gazdasági terhek éket vernének az amerikai szövetségi rendszerbe, és tárgyalóasztalhoz kényszerítenék Washingtont.

A kockázat azonban nyilvánvaló: Irán maga is olajexportból él. A szoros tartós lezárása saját költségvetését is romba dönthetné – bár az iráni olajexportot eddig is súlyosan korlátozták a Teherán elleni szankciók.

A kifárasztás taktikája

Az „asszimetrikus” iráni haditerv végső célja nem katonai győzelem, hanem politikai.

Teherán abból indul ki, hogy az Egyesült Államok közvéleménye az afganisztáni és iraki háborúk után nem támogatna egy elhúzódó, többfrontos konfliktust. Ha a háború magas amerikai veszteségekkel, globális gazdasági visszaeséssel és tartós közel-keleti instabilitással járna, Washington végül a deeszkalációt választhatná. (Trump elnök a támadás bejelentésekor figyelmeztetett: lehetnek amerikai áldozatok, de próbálta jelezni, hogy ezt az árat vállalni tudják).

Az iráni stratégia tehát az „aszimmetrikus kitartásra” épít: nem megnyerni, hanem megdrágítani a háborút.

Kommentátorok azonban figyelmeztetnek, hogy a háborúk alakulása ritkán követi a tervezők elképzeléseit. (A közelmúltbeli példa Oroszország rövid lefolyásúra tervezett ukrajnai inváziója – a háború immár négy éve tart.) Például egyetlen nagy amerikai veszteség, egy súlyos károkat okozó rakétatalálat vagy egy elsüllyesztett hadihajó olyan válaszcsapást válthatna ki, amely súlyosan lerombolná Irán infrastruktúráját és katonai kapacitásait.

A kérdés tehát inkább politikai, mint katonai: meddig hajlandók elmenni a felek és az is: Irán valóban képes lesz-e valahogy visszavágni, vagy fenyegetései megmaradnak-e a retorika szintjén?

Az InfoRádió vasárnap este 18 órától rendkívüli Aréna adásban értékeli az eseményeket Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel. Tartson velünk!

donald trump irán olaj háború hamenei ajatollah nukleáris program forradalmi gárda hormuzi-szoros egyesül államok