Nyitókép: simarik/Getty Images

Így tanul a legtöbbet a gyerek a szülőjétől – és nem a tévedhetetlenség a kulcs

Infostart / InfoRádió - Szvetnik Endre (London)
2026. február 15. 15:59
Sok szülő stresszel azon, hogy hogyan tudná fejleszteni a gyerekét, és vergődik ama dolgok között, hogy egyrészt tökéletes példakép akar lenni, de közben nem tudja mindig kezelni a rá nehezedő feszültséget. Egy gyerekpszichológus szerint azonban a mód, amivel a legtöbbet tanul tőle a gyerek, teljesen más.

„Nem létezik tökéletes szülő – és ez valójában jó hír” – vallja Becky Kennedy. Az amerikai gyermekpszichológus szerint a szülők hibái, valamint az ezek utáni felelősségvállalás és hibák kijavítása (vagy az arra való törekvés) kulcsszerepet játszanak abban, hogy a gyerekek egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatokat tudjanak kialakítani későbbi életük során.

A Columbia Egyetemen végzett lélekbúvár Trevor Noah humorista podcastjában beszélt arról, miért elengedhetetlen, hogy a szülők kerüljék a tökéletesség látszatát, és inkább arra törekedjenek, hogy vállalják a tévedéseiket, és megpróbálják korrigálni a hibákat. Kennedy szerint ugyanis a kapcsolatainkban éppen ezekből a „javításokból” tanulunk a legtöbbet.

„Akkor tanulunk a legtöbbet a kapcsolatainkban, amikor valaki felelősséget vállal a viselkedéséért, és megpróbálja helyrehozni a hibáját” – fogalmazott Kennedy, a Good Inside című, szülőket érintő kérdésekkel foglalkozó podcast házigazdája, és maga is háromgyermekes anya.

Mint mondta, nem szeretné megfosztani a gyerekeit attól a tapasztalattól, hogy lássák: egy kapcsolat nem a hibák hiányától, hanem azok kezelésétől lesz egészséges.

A „javítás” mint kapcsolatépítő stratégia

Kennedy szerint a konfliktusok utáni jóvátétel az egyik legerősebb eszköz arra, hogy két ember közelebb kerüljön egymáshoz. A szülő-gyerek kapcsolatban ez különösen fontos, mert a gyerekek innen tanulják meg, hogyan kell felelősséget vállalni a saját tetteikért, és hogyan lehet továbblépni egy hibán anélkül, hogy az tartós törést okozna.

A pszichológus hangsúlyozta: a gyerekeknek meg kell tapasztalniuk, hogy a hibázás természetes része az életnek, és nem az számít, hogy történik-e hiba, hanem az, hogyan reagálunk rá.

Ez a szemlélet segíthet megelőzni a perfekcionizmus kialakulását, amely hosszú távon szorongáshoz és alacsony önértékeléshez vezethet.

Ebben a kérdésben más szakértők is egyetértenek. Aliza Pressman fejlődéspszichológus a The Mel Robbins Podcast egyik nyári adásában arról beszélt: ha a gyerekek nem látnák a szüleik hibáit, akkor nem tanulnák meg, hogy ők maguk is hibázhatnak anélkül, hogy emiatt kevésbé lennének szerethetők vagy értékesek.

„Minden szülő csinálja”

Kennedy saját tapasztalatait sem hallgatta el. Elmondta: számtalanszor előfordult már, hogy gyerekei hisztiztek, ő pedig minden elméleti tudását félretéve elvesztette a türelmét. Egy konkrét esetet is felidézett, amikor az egyik gyereke panaszkodott a vacsorára, ő pedig dühében ráripakodott.

Mint mondta, természetesen nem ideális, ha egy szülő kiabál – de ennél is rosszabb, ha a bűntudat és a szégyen miatt nem próbálja meg helyrehozni a helyzetet.

„Minden szülő csinálja. Nincs olyan szülő, aki ne került volna már ilyen helyzetbe” – fogalmazott.

A pszichológus szerint különösen fontos megérteni, mi történik a gyerekben ilyenkor. Amikor az a személy, akitől a biztonságot várja, hirtelen félelmet kelt benne, az rendkívül felkavaró élmény. A gyerek ilyenkor gyakran önmagát hibáztatja, és megkérdőjelezi saját értékét.

Hogyan kell jól bocsánatot kérni?

Kennedy hangsúlyozta: a szülőnek nem a gyereket kell hibáztatnia a saját indulatkitöréséért. Ehelyett egyszerű, világos bocsánatkérést javasol, amelyben egy kulcsmondatnak is el kell hangoznia. „Sajnálom, hogy kiabáltam. És ez a rész nagyon fontos: soha nem a te hibád, amikor én kiabálok. Próbálolok nyugodtabb maradjak akkor is, amikor feszült vagyok. Szeretlek.”

Ugyanakkor a bocsánatkérés csak az első lépés. Azoknak a szülőknek, akik hajlamosak a dühkitörésekre, Kennedy szerint érdemes felismerniük, mi váltja ki belőlük a legerősebb feszültséget, mi a ravasz, amitől „elsülnek”.

Ha ezt sikerül azonosítani, akkor van esély arra, hogy a válságos pillanatban megálljanak vegyenek egy nagy levegőt, mielőtt kiabálásba torkollna a helyzet.

„Nem tudsz segíteni a gyerekednek, ha közben te magad nem végzel valamilyen belső munkát” – mondta Kennedy.