Nyitókép: MTI/EPA/Politico pool/Francis Chung

Donald Trump „venezuelai helytartója”: Marco Rubio bizarr pénzügyi megoldásról beszélt

Infostart / InfoRádió - Szvetnik Endre (London)
2026. február 1. 15:45
Donald Trump külügyminisztere lett a venezuelai beavatkozás kulcsfigurája: Marco Rubio nemcsak a Nicolás Maduro-rendszer bukásának fő stratégája volt, hanem most ő felügyeli, pontosan végrehajtják-e Washington utasításait, az olajhoz való hozzáféréstől a biztonsági és politikai átmenetig. A héten egy tett egy ellentmondásos kijelentést arról, hová kerül az eladott venezuelai olajból származó pénz.

Donald Trump nyíltan meghirdetett célja, hogy Maduro venezuelai elnök elfogása után az Egyesült Államok veszi kézbe az ország kőolajának árusítását és a pénzt saját belátása szerint osztja vissza majd a dél-amerikai országnak.

Az első, 500 millió dolláros ügylet már létre is jött január közepén és egy hírportál érdekes dolgot fedezett fel:

a pénzt több számlán helyezték el és a fő – offshore – számla Katarban van

(amely emlékezetes módon egy luxusrepülőgépet ajándékozott Trumpnak).

Január végén Marco Rubio külügyminiszter megerősítette a korábban névtelen kormányzati forrásoktól kiszivárgott állításokat.

Vezető demokrata politikusok az átláthatóság hiánya miatt erősen bírálták a módszert (amelyre a rövid magyarázat az, hogy Venezuela szankciók alatt van, amelyek kizárták a nemzetközi pénzügyi rendszerből, továbbá hitelezői így nem tudják rátenni kezüket a pénzre), Rubio pedig elismerte, hogy az „újdonság”.

A megoldás része, hogy a katari számláról közvetlenül a Venezuelai Nemzeti Bankba kerül a pénz, amely a Trump-kormányzat követelményei alapján kezdi folyósítani a pénzt.

Rubio megvalósította régi álmát

Venezuela – nem önszántából – egy másik ország „gyámsága” alá került és ebben a projektben jelentős szerepet játszott az amerikai külügyminiszter.

Marco Rubio kubai bevándorlók fia és Maduro elfogásával régóta dédelgetett célja teljesült – miközben nem titkolt vágya az is, hogy Kubában megbukjon a kommunista rendszer. (Egy január végi meghallgatáson nem is zárta ki a rezsimváltást).

A Fehér Ház által közzétett fotókon, amelyek az Egyesült Államok Nicolás Maduro elleni hadműveletének követését dokumentálták, Donald Trump elnök mellett szinte mindig ott ül Marco Rubio.

Az arcán látszik, hogy feszülten figyel, tekintete a képernyőre szegeződik. A képek azt bizonyítják: a külügyminiszter mára az amerikai külpolitika megkerülhetetlen figurája lett, aki egyszerre tölti be a külügyminiszteri, a nemzetbiztonsági tanácsadói és a még épphogy vegetáló segélyügynökség, a USAID felelős vezetői szerepét.

Most pedig egy negyediket is kapott – talán a legkockázatosabbat: ő koordinálja az Egyesült Államok venezuelai fellépését – írja az El País című spanyol lap angol nyelvű kiadása, amely Trump helyi „alkirályának” nevezte Rubio-t. A mémgyártók pedig még tovább ment.

A „Maduro-művelet” értelmi szerzője

Az 54 éves Rubio hat hónapon át a Maduro-rendszert megcélzó amerikai „bekerítő művelet” fő tervezője volt. Szorosan nyomon követte a Caracasban és környékén zajló katonai műveletek előkészítését és végrehajtását is. Amikor Donald Trump, floridai Mar-a-Lago-i rezidenciáján, január 3-án bejelentette a venezuelai elnök elfogását, külön kiemelte:

Rubio azonnal felvette a kapcsolatot az ország új vezetőjével, Delcy Rodríguez alelnökkel, és egy „nagyon hosszú” beszélgetés során ismertette Washington követeléseit.

Ezek között szerepelt az amerikai hozzáférés biztosítása Venezuela olajkincseihez, a kartellek felszámolása, a kábítószer-kereskedelem megszüntetése, valamint az Egyesült Államok felé ellenséges rezsimekkel fenntartott kapcsolat megszakítása. Trump eme feltételekkel ment bele, hogy Rodrígez vezesse tovább Venezuelát.

Ő pedig, hiába volt hithű ideológiai ellensége „a jenki imperializmusnak”, egyelőre úgy táncol, ahogy Washingtonban hegedülnek. Ennek egyik látványos példája volt, a korábban említett olajeladás, melynek során a Trump-kormányzat, állítása szerint 30 százalékkal többet kapott érte, mint amikor Caracas önállóan kereskedett.

Washingtoni négyesfogat

Rubio szerepe nem ért véget Maduro eltávolításával. Tagja annak a szűk, négyfős tanácsadói körnek, amely távolról felügyeli a venezuelai kormány működését. A csoport másik három tagja Pete Hegseth védelmi miniszter, J.D. Vance alelnök, valamint Stephen Miller, a Fehér Ház kabinetfőnök-helyettese és a bevándorláspolitika fő ideológusa.

Trump egy NBC-interjúban úgy fogalmazott: „Mindannyian más-más területen rendelkeznek szakértelemmel.”

Miller azonban újságíróknak egyértelművé tette, hogy a csoport vezetője Rubio lesz. Az elnök őt kérte fel arra, hogy „érvényt szerezzen az elnöki irányelveknek”. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a külügyminiszter dönt majd Venezuela gazdasági, energetikai és részben politikai átalakításának irányáról.

Olaj, átmenet, bizonytalanság

Rubióra vár tehát a feladat, hogy meghatározza: miként szervezik át Venezuela legfontosabb erőforrását, az olajszektort, amelynek ellenőrzése az amerikai beavatkozás egyik fő célja.

Spanyol nyelvtudása, latin-amerikai tapasztalatai és a venezuelai ellenzékkel ápolt kapcsolatai miatt ő lett Washington első számú összekötője az új – és részben régi – hatalmi struktúrákkal a Trump által ígért „biztonságos, megfelelő és körültekintő átmenet” során.

A feladat nagyságát jól jelzi, hogy az elnök 18 hónapot adott az olajipar újjáépítésére, amit amerikai vállalatok bevonásával valósítanának meg. Ezzel párhuzamosan új gazdasági, pénzügyi, biztonsági és kormányzati stratégiát kell kidolgozni egy olyan országban, ahol fegyveres félkatonai csoportok működnek, kartellek vannak jelen és a Rodríguez-kormányon belül is eltérő frakciók feszülnek egymásnak.

„Nem világos, mennyire lesz stabil ez a kormány Maduro nélkül. Bizonyos értelemben ő volt az, aki összetartotta a különböző csoportokat, és a hiányában könnyen széthullhatnak” – mondta az El Paísnak Phil Gunson, a Crisis Group andoki régióért felelős elemzője Caracasból.

Nyomásgyakorlás minden eszközzel

Rubio egyik legfontosabb feladata annak biztosítása lesz, hogy Delcy Rodríguez maradéktalanul kövesse a Washingtonból érkező utasításokat. A háttérben ott volt a fenyegetés egy újabb amerikai katonai akcióról (bár, Rubio január végi szenátusi meghallgatásán azt mondta: „nincs terv azonnali fellépésről”), illetve Trump figyelmeztetése egy „Madurónál is rosszabb jövőről”. A külügyminiszter szerint azonban az Egyesült Államok ennél szélesebb eszköztárral rendelkezik.

Ilyen az úgynevezett „karantén”, vagyis a venezuelai kőolajat szállító hajók blokádja, amelyet Washington decemberben vezetett be, valamint a jelentős amerikai haditengerészeti-katonai jelenlét a Karib-térségben, amelyet egyelőre nem terveznek mérsékelni.

„Ez óriási befolyást jelent, és mindaddig fennmarad, amíg nem látunk olyan változásokat, amelyek nemcsak az Egyesült Államok – első számú – nemzeti érdekét szolgálják, hanem jobb jövőt is kínálnak Venezuela népének” – fogalmazott Rubio a CBS Face the Nation című műsorában.

Addig pedig Caracas havonta számol el a költségvetéssel Washington felé - mondta szenátusi meghallgatásán.

Régi cél, új hatalom és egy kínos beismerés

Rubio számára mindez személyes diadal is. Régóta hangoztatott célja volt a baloldali latin-amerikai diktatúrák felszámolása, és most igazolva látja azokat a kemény álláspontokat, amelyeket szenátorként képviselt, amikor Madurót nyíltan „narkóterroristának” nevezte. Trump 2016-os egykori belső riválisa idővel az elnök első számú latin-amerikai tanácsadójává vált.

Külügyminiszterként kezdetben kevés sikerrel érvelt a demokrácia és az emberi jogok mellett, mivel Trump inkább a tárgyalásos megoldásban hitt. A fordulat akkor következett be, amikor Rubio a demokrácia helyett arra hívta fel az elnök figyelmét, hogy Madurót New York-ban kábítószer-kereskedelemmel vádolták meg.

Ez az érvelés már hatott.

Júliusban a washingtoni külügyminisztérium terrorszervezetté nyilvánította a venezuelai vezetéshez kötött Cartel de los Solest (amelyről, meglepő módon Maduro elfogása után az Igazságügyminisztérium már azt mondta, hogy inkább csak „patrónusi rendszer és korrupciós kultúra”, mintsem létező és működő bűnügyi szervezet. Azaz: fiktív, ahogy a szomszédos Kolumbia elnöke, Gustavo Petro is hangoztatta, ami miatt szembekerült Trumppal).

Mindenesetre, augusztusban 50 millió dollárra emelték a Maduro fejére kitűzött vérdíjat, és megkezdődött a haditengerészeti felvonulás a Karib-térségben. Azt pedig, hogy az óta kétségessé vált a „Napkartell” léte, nem változtat semmit azon, hogy Washington átvette az ország irányítását.

Figyelmeztetés Havannának

A venezuelai projekttel Rubio szinte állandó vendéggé vált a Fehér Házban, ahol Stephen Millerrel együtt dolgozta ki a Maduro eltávolítását és a „poszt-chavista” Venezuela jövőjéről szóló terveket. Diplomáciai utazásai háttérbe szorultak, néhány kivételtől eltekintve – ilyen volt például novemberi, genfi útja, amikor visszahelyezte a sínre az ukrajnai háborúról szóló tárgyalásokat.

A kubai gyökereit sosem feledő Rubio a venezuelai beavatkozást figyelmeztetésként szánta Havannának is. Trump sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: „Ha Havannában élnék, és a kormány tagja lennék, legalább egy kicsit aggódnék.”

Január végén, a szenátorok előtt finomabban próbált fogalmazni, amikor nyíltan nekiszegezték a kérdést, lépéseket tesz-e Amerika a kubai rezsim leváltására? „Az USA szeretné, ha változna a rezsim Kubában, de ez nem jelenti azt, hogy mi valósítjuk meg a változást... kétségtelen, hogy az Egyesült Államok számára nagyon előnyös lenne, ha Kubát nem önkényuralmi rendszer vezetné”.

„Ha eltöröd, te javítod meg”

Egyelőre azonban minden tekintet (legalábbis Latin-Amerikában) Venezuelára szegeződik.

Az ország amerikai irányításának sikere vagy kudarca Donald Trump és Marco Rubio politikai örökségét is meghatározza majd.

Ahogy Rubio egyik elődje, az egykori republikánus külügyminiszter, Colin Powell mondta az Egyesült Államok utolsó nagy országátalakító kísérlete, az iraki háború kapcsán: „Ha eltöröd, te javítod meg.”

egyesült államok venezuela olaj marco rubio maduro