„Nincsenek gazdák, nincs étel” – skandálta a Londonba vonuló körülbelül tízezer farmer. A brit gazdákat az új költségvetés, benne az öröklésiilleték-köteles vagyon értékének leszállítása dühítette fel. Azt mondják, hogy így nem tudják átadni gazdaságaikat a gyerekeiknek, és veszélybe került az ágazat.
Az új munkáspárti kormány által bejelentett rendelkezések értelmében a hárommillió font helyett már egymilliót érő gazdaságok után is illetéket kell fizetniük az örökösöknek. Ezt számos, sokadik generációs gazda úgy értelmezi, hogy nem tudja majd folytatni a gazdálkodást és elveszíti a családi farmot. „Ha a farmot birtokló nagyszüleim április előtt halnak meg, nem fizetünk semmit, ha utána, hétszázezer–egymillió fontot” – mondta egyikük a The Guardiannek.
Keir Starmer miniszterelnök érve az, hogy az illeték csak „nagyon keveseket” érint majd, 550 farmot évente. A gazdaszervezetek szerint viszont 70 ezret.
A kormány támogatói szerint azokat adóztatják, akik úgymond „azért mentették át földbe a vagyonukat, hogy ne kelljen öröklési illetéket fizetniük”.
Ezt az állítást szegezte a BBC Jeremy Clarksonnak, a világszerte népszerű autós műsor, a Top Gear volt műsorvezetőjének, aki később a farmjáról szóló sorozattal is nagy sikert aratott az Amazonon. A gazdák mellett kiálló és néha sértő beszólásairól ismert médiaszemélyiséget feldühítette a kérdés, és azt kérdezte vissza: „mióta a szószólója a BBC ennek a pokoli kormánynak?” A tiltakozók mellett állt ki Sir Andrew Lloyd Webber zeneszerző is.
A tüntetők egy része Bill Gatest, a Microsoft milliárdos alapítóját is elkezdte emlegetni, aki „furcsa mód érdeklődik a mezőgazdaság iránt” és hatalmas termőterületeket vásárol fel világszerte. Az Egyesült Államokban ő a legnagyobb terület, összesen 275 ezer hektár birtokosa.
„Lehet, hogy nemsokára laborban előállított húst és bogarakat eszünk majd” – mondta egy felvonuló. Gates a vádakra azt válaszolta, hogy „hatékonyabbá akarja tenni a gazdálkodást és munkahelyeket akar teremteni”.
Korábban állítása szerint az állategészségügyre áldozott pénzeket, hogy vakcinákkal és diagnosztikai módszerekkel „a világ legszegényebb gazdáit segítse”. Ezért például a brit kormány támogatásával is befektetett olyan technológiákba, amelyek magasabb tejhozamú szarvasmarhákat, több tojást tojó tyúkokat és az aszálynak ellenálló növényeket eredményeznek.
A brit gazdákat dühíti a klímaaktivisták magatartása is, akik az ágazatot egyfajta „szén-dioxid-emissziós mumusnak” állítják be. Úgy, hogy Nagy-Britannia a világ szén-dioxid-kibocsátásának egy százalékát adja, ennek a tizedét ez az ágazat, és ennek a tizednek valamivel kevesebb mint kétharmadát az állattenyésztés. Néhány éve a gazdák érdekvédelmi szervezetei egy kiadványban tételesen próbálták cáfolni az ellenük megfogalmazott állításokat, azt próbálva elmagyarázni, hogy
a szigetország adottságai, valamint a tehenek takarmányozási módszerei miatt sokkal kevesebb üvegházhatású gázt juttatnak a légkörbe, mint más országokban.
Most azonban nem ezért, hanem amiatt fájhat a fejük, hogy hogyan adják át a farmjaikat a következő generációnak.