Nyitókép: Richard Baker

Olyan ez Londonnak, mintha elvennék a Big Bent

Infostart / InfoRádió - Szvetnik Endre (London)
2024. június 9. 15:00
Londonban véget ér egy korszak: hetente már csak egyszer adják majd ki a város pörgő életével összefonódott Evening Standard lapot. A pandémia miatt megcsappant az olvasók száma, miközben az online reklámok elszívták a hirdetőket.

A londoniak megszokták, hogy munkából hazafelé menet (amikor a munkahely még nem a home office volt), a metróhoz közeledve meghallották a rikkancsok hangját: „Standard, Standard! Read all about it!” És gyorsan a hónuk alá csapták az Evening Standard legfrissebb kiadását, hogy átlapozzák.

A hazaútra betervezett könyv gyakran érintetlen maradt és az újságot sem sikerült gyorsan átfutni, annyira magába tudták az embert szívni a "londoni Esti Hírlap" cikkei.

A Standard gyakran elsőként hozott le híreket, amelyeket a rohamtempó ellenére profi alapossággal írtak meg. Az utazóközönségnek az lehetett az érzése, hogy valamiféle elit tagja, a lap csak erősítette azt a benyomást, hogy kezét a világ pulzusán tartó, izgalmas metropoliszban él.

Mindenkit megelőzni

A Standard egyik ismérve az volt, hogy mindenki más előtt hozta le a nagy híreket. Chris Blackhurst, a City rovat egykori vezetője példaként hozta fel 2001. szeptember 11-ét. Az egész világ megdöbbenve nézte, hogy az Al-Kaida terrortámadásai nyomán összeomlottak a World Trade Center ikertornyai. Annak ellenére, hogy ott volt az élő tévéközvetítés, az emberek nem hittek a szemüknek és olvasni is akartak arról, mi történt.

A Standard nem is kérette magát és sok versenytársra rávert gyorsaságával: – másfél órával a megdöbbentő öngyilkos támadások után már az utcán volt a frissen nyomtatott újság, és természetesen a helyszínre vezényelték a New York-ban élő szabadúszó tudósítókat és fotósokat.

Egy másik torony – a londoni Grenfell tower lakóház – tragédiáját is drámai gyorsasággal hozta le a lap. A 24 emeletes lakóház 2017. június 14-én lobbant lángra a gyúlékony burkolat miatt. 72 ember halt meg, 74-en sebesültek meg, köztük 20-an súlyosan. A hanyagság és a sokak halálát okozó, ellentmondásos tűzvédelmi szabályzat hatalmas botrányt váltott ki. A torony jelképpé vált.

A Standard fotósa már hajnali 3-kor az épületnél volt, ami ekkor már úgy lobogott, mint egy fáklya.

„Tehetetlen voltam, mit csinálhat ilyenkor az ember? Hallottam a sikoltozást. Olyan volt, mint egy háborús zóna”

– mondta Jeremy Selwyn. Aztán összeszedte magát, felment a szemben álló épületbe és lefotózta a pokoli tornyot, háttérben a hajnali városképpel. A fotó a Standard egész címoldalát megtöltötte, és a világ más lapjai is leközölték. Selwyn megkapta érte az Év Brit Hírlapfotósa Díjat.

A volt rovatvezető, Christ Blackhurst szomorúan fogadta, amikor idén májusban megtudta: megszűnik a napi kiadás... ami annak az előszele is lehet, hogy ez az újság is csak online marad fenn, ahogy a tulajdonos Lord Lebedev másik lapja, az Independent.

Itt nem csak a „firkászok önsajnáló köldöknézéséről” van szó. A londoni látképből eltűnnek a Standard-et hirdető óriásplakátok és a metrólejáróknál az újságokat tároló dobozra akasztott miniposzterek a nap szalagcímével. Ezek úgy hozzánőttek az utcaképhez, mint a piros telefonfülkék, az emeletes buszok, vagy a Big Ben.

Ebédre meg megvoltak a nap hírei

Blackurst azon is elnosztalgiázott (egy másik lap, a Telegraph hasábjain), hogy eltűnik a hírgyártás egyik módja is.

„A Standard napja akkor kezdődött, amikor sokan még aludtak, és mire kimentek ebédszünetre, a nap hírei már meg voltak írva, ki voltak nyomtatva, a példányokat teherautókra pakolták a közeli Hertfordhire-megye nyomdájában és beszáguldottak velük Londonba, ahol 1000 különböző utcai standon és kisboltban terítették őket. Nem semmi volt!” – idézte fel, hozzátéve: ezért volt az, hogy minden nap egyfajta diadalnak tűnt.

Az Evening Standard című londoni újság szalagcíme 1952. február 6-án: „MEGHALT A KIRÁLY” „Álmában, békésen érte a halál”. Így jelentették be VI. György király halálhírét. Az angol királyt legidősebb lánya, Erzsébet hercegnő követte a trónon, aki II. Erzsébet néven uralkodott.

A nyüzsgő hangyabolyra emlékeztető szerkesztőségnél észvesztő volt a tempó: az éjszakai szerkesztő reggel 6-kor tartott értekezletet, az első határidő délelőtt 10.30-kor volt. Sokáig több napi kiadás is volt, amelyek a Metro, News Extra, City Prices és a West End Final neveket kapták.

„Ha nem tudtál gyorsan írni, mielőtt a Standard-hez kerültél, akkor itt elkezdtél. Vagy mentél máshová”

– emlékszik vissza Blackhurst. (Miközben nem csak tudósítani kellett, mint a gép, de elemezni, összefoglalni, véleményt formálni is.)

Az újságírók egyfajta adrenalinlázban éltek. Az hajtotta őket, hogy ők a Standardnek dolgoznak, tehát nekik kell elsőnek lenniük a hírekkel. Ez egyfajta tükörképe volt az akkor állandóan pörgő, soha nem alvó, folyamatosan változó metropolisznak, Londonnak.

A hírek mellett ott voltak a színházi- és mozipremierek, gálák, és a csillogó sztárok fotói.

Az Evening Standard című londoni lap 2022. június 9-i, esti kiadásának címlapfotója a benzin áremelésének hírével és Zendaya, amerikai színésznő fotójával.

A lap emellett kampányokat – cikksorozatokat – is indított, amelyekben egy-egy ügy mellett állt ki: „Olvassunk többet!”, „Mentsünk meg londoni életeket!”, „Segítsünk Grenfell áldozatainak!”, „Szólásszabadság”. Közben a tulajdonos Lord Lebedev az Evening Standard Kisemmizettek Alapítványának patrónusa, a szervezet a szegénység kezelésére és a hajléktalanság felszámolására gyűjt pénzt. Lebedev lapjai a Felix Projekt nevű és a hátrányos helyzetűeket élelmiszerrel ellátó szervezettel is együttműködnek.

A szerkesztőnek többszörösen fájhatott a feje a határidők miatt, mert a hőskorban nem egy újság, hanem egy kisebbfajta könyv került ki a kezei közül: az oldalszám néha meghaladta a százat.

A változás szele telibe kapta

Mostanra azonban úgy tűnik a Standard is a médiában zajló nagy átalakulás egyik áldozata lehet. Az internet megjelenése óta világszerte patinás lapok tűntek el örökre, vagy mentették át magukat a világhálóra.

Voltak, amelyek megtalálták a varázsreceptet és nyereségessé váltak: példa a tengerentúlon a The New York Times vagy a The Atlantic.

Az Evening Standard jól ismert állványa, benne a lap példányaival egy londoni metróaluljárónál 2019. július 25-én (Carlos Jasso/Bloomberg/Getty Images)

Az 1827-ben alapított Standard, majd később Evening Standard 180 éven át fizetős újság volt. 2009-ben korszakváltáson ment át, amikor megvette Alexander Lebegyev orosz születésű brit üzletember, aki ingyenessé tette. (Lebegyev azóta barátja, Boris Johnson volt kormányfő ellentmondásosan fogadott felterjesztése nyomán Lord Lebedev lett.)

A tulajdonos – aki édesapja KGB-s múltja ellenére azt mondja, hogy a Putyin-rendszer ellen van – a duplájára növelte a példányszámot és 2017-ben egy olyan nagyágyút tett meg főszerkesztőnek, mint George Osbourne, aki a Cameron-féle konzervatív kormány pénzügyminisztere volt.

Az újság azonban lassan vékonyodni kezdett, Osbourne is távozott, a pandémia pedig a karanténokkal megtizedelte a busz- és metrómegállókban osztogatott lap olvasótáborát.

Ahogy volt rovatvezetője megjegyzi: az internet ellen harcolni olyan, mint egy visszafordíthatatlan erővel szembeszegülni. Az emberek már nem a metrón olvassák ugyanis a lapot, utasként, hanem még indulás előtt az irodában, vagy a mobiljukon. (Ha nem mást olvasnak.)

A londoni metrón más városokhoz képest lassan terjedt el a wifi (mobiljel biztonsági okokból nincs), de amikor elterjedt és amikor a pandémia miatt az emberek nagy része otthonról dolgozott, a nyomtatott Standard olvasottsága visszaesett.

A hirdetők pedig elvándoroltak.

Az Infostart tudósítójának megállójában már talán egy éve nem teszik ki az Evening Standard példányait. A május végi bejelentés szerint a változó időkre adott válaszként hetilapot csinálnak az újságból – és reménykednek, hogy sikeres lesz.

Ez a Standard viszont már nem lesz az, amitől politikusok és celebek rettegtek vagy lengették diadalmasan, miközben olvasói minden nap izgalommal vették kézbe.

Szerencsére azért a Big Ben még a helyén áll.

hírek london metro újság médiapiac evening standard