A brit politika történetében volt már példa felkavaró lemondó levelekre: Margaret Thatcher például egy héttel azután dőlt a kardjába, hogy addig halk szavú külügyminisztere, Geoffrey Howe megírta: nehéz úgy Európában kiállni, ha a kapitány nem támogatja a csapatát.
Suella Braverman brit exbelügyminiszter háromoldalas levele Rishi Sunak kormányfőnek azonban szintet lépett.
Először egy rövid összefoglaló, azoknak, akiknek nincs idejük többre: a keményvonalas belügyér egyszerre nevezte – egyértelmű utalásokkal – hazugnak, gyengének, megbízhatatlannak és talán képzelőerővel nem megáldottnak volt főnökét.
Bravermant – sokak szerint – Sunak azért tartotta kormányában, hogy a maga oldalán tudja a konzervatív jobbszárnyat. A belügy élén – az amúgy indiai szülőktől származó – politikus olyan irányvonalat követett, ami kivívta az őshonos származású toryk csodálatát:
- Ruandába akarta deportálni az illegális bevándorlókat, hogy ott bírálják el menedékkérelmüket.
- vissza akarta szorítani az iskolákban tapasztalható trendet, hogy a gyerekeket a szüleik informálása nélkül oktatják a nemi sokszínűségről – azaz a transzneműségről is – és óvni akarta a nemek szerint elkülönített helyiségeket, azaz nemet mondott az uniszex vécékre.
- „gyűlöletmeneteknek” nevezte a Gáza-párti tüntetéseket és azzal vádolta a rendőrséget, hogy erélytelenebbül lép fel az ilyen tiltakozókkal szemben.
Az exminiszter nem sokáig hallgatott elbocsájtása után. Nyílt levelében gyakorlatilag feltörölte a padlót volt főnökével. Állításai szerint Sunak például „látványosan és ismételten nem eredményes”... „kormányzási stílusod azt mutatja, hogy képtelen vagy rá”. Braverman azt is megfogalmazza, hogy „ő egyezett bele” Sunak támogatásába, állítólagos írásos garanciákért cserébe, hogy a kormányfő támogatja politikai prioritásait. „Bíztam benned. Egy sor levelet küldtem, de ezt érdektelenség fogadta” – magyarázta és azt sugallta, hogy Sunak elárulta a 2019-es pártprogramot is.
Az is a szemére hányta, hogy „nem legitim vezető”, mivel alulmaradt azon a konzervatív vezetőválasztáson, amelyen Boris Johnson távozása után az egész párt tagsága szavazott. (Sunakot később csak a parlamenti képviselők tették meg pártvezérnek és miniszterelnöknek, Braverman viszont elhallgatta, hogy ő is elvesztette a szavazást.)
És már előre levédte magát a szerdán közzétett Legfelsőbb Bírósági döntéssel szemben, ami elutasította az illegális menedékkérők ruandai deportálását: ezért úgymond nem ő, hanem Sunak a felelős, aki „egy évet elvesztegetett a parlamentben”, ahelyett, hogy egy b-tervvel készült volna.
„Az az érzésem, nincs meg az étvágyad arra, hogy azt tedd, ami kell és betartsd a brit népnek adott ígéretedet”. Sunak megkapta még azt is, hogy „gyenge és vezetői kvalitások nélküli”, mert nem volt hajlandó betiltani a Gáza-párti tüntetéseket és ezzel „nem segítette a rasszizmus, a rémisztgetés, az antiszemitizmus és a terror dicsőítése elleni harcot”. Több kommentátor szerint Braverman most egyértelműen jelezte: pártvezéri és így miniszterelnöki ambíciói vannak.
Közben Sunak szűkszavúan megköszönte a munkáját és szerdán kipipálta egyik ígéretét: a korábbi, 10 százalékosnál magasabb szintről 4,6 százalékra szorította az inflációt. Amit jövőre kamatcsökkentések követhetnek a „csendes többség”, a brit ingatlantulajdonosok és vásárlók nagy örömére.