Kazahsztán kényes geopolitikai helyzetben van: jelentős, oroszajkú kisebbséggel rendelkezik és két nagy geopolitikai tényező, Oroszország és Kína között egyensúlyozik, miközben szeretné növelni a nyugatról érkező befektetéseket is.
A kínaiul és oroszul is folyékonyan beszélő Kaszím-Zsomart Tokajev kazah elnök most úgy tűnik, a „többvektorú” külpolitika utóbbi pillérét akarta erősíteni berlini vizitjével, ahol találkozott Olaf Scholz német kancellárral.
Amire a nyugati illetékesek felkapták a fejüket az az a megjegyzése volt, hogy országa nem fog segíteni Moszkvának kijátszani a nyugati szankciókat. „Egyértelműn közöljük, hogy betartjuk a szankciós rezsimet” – mondta minden eddiginél nyíltabban Tokajev, akit néha „Moszkva szövetségeseként” aposztrofálnak, de Moszkvából is kap bírálatokat. Tény: sok orosz fogyasztó az ő országán és más közép-ázsiai államokon valamint Törökországon keresztül jut szankcionált termékekhez – kazah címekre rendelik meg a kiszállítást és az erre szakosodott cégek aztán – élve az Eurázsiai Vámunió – adta lehetőséggel, továbbküldik a cikkeket Oroszországba.
Márciusban a Reuters arról írt, hogy forrásaik szerint az orosz cégek kérésekkel halmozták el kazah partnereiket a technológiai és egyéb import biztosítására – attól tartva, hogy Törökország szigorítja, mit enged át. Egy kazah vállalkozó elmondta a hírügynökségnek: egymillió dollárt ígértek neki, hogy segítsen Oroszországba juttatni egy kamion-rakomány, Ausztráliából származó ritka földfémet. „A telefonoktól a csapágyakon át a repülőgép-alkatrészekig” – mesélt arról, minek a szállítását kérték tőle. Más forrás szerint az orosz bankok a kártyákhoz szükséges műanyagot viszik be Kazahsztánon keresztül.
Ennek nyomán járt a tavasszal Közép-Ázsiában Antony Blinken amerikai külügyminiszter, aki azt ígérte:
segít kompenzálni a szankciós rezsim betartásából fakadó károkat.
A GIS geopolitikai portál szerint azonban bunkósbot is volt nála és küldetését úgy is fel lehet fogni, hogy másodlagos szankciók lehetőségére figyelmeztetett.
A németek számára a Tokajev-vizit nagy híre az volt, hogy a vendég közölte: országa kész még több olajat eladni nekik és hogy az idén már félmillió tonna kazah olajat küldött a német Schwedt finomítóba, miután Németország – az ukrajnai háború miatti büntetésként – leállt az orosz kőolaj vásárlásával.
De itt is közbeszól a földrajz: a kazah olaj az orosz Barátság vezetéken érkezett és Kazahsztán még mindig kénytelen döntő mértékben az orosz hálózatra támaszkodni. A Fekete-tengeren például abban a novorosszijszki kikötőben rakodják be a vezetéken érkező kazah olajat, amelyet néhány hete ukrán dróntámadás ért. Korábban az oroszok „technikai okokból” felfüggesztették a hozzájuk a kazah olaj 80 százalékát továbbító Kaszpi Vezeték (CPC) működését, amit egyfajta nem túl burkolt nyomásgyakorlásként is lehet értékelni.
Azóta Kazahsztán igyekszik diverzifikálni és olajtankerek vásárlásába kezdett, hogy a Kaszpi-tengeren keresztül tudjon, közvetlenül Azerbajdzsánba, majd onnan Törökországba és a világpiacra szállítani. Ezen az útvonalon azonban tavaly csak 1,5 millió tonna olaja került a piacra, míg a Kaszpi Vezetéken keresztül 40,5 millió.