Ezzel lőttek a „visszalépők” álmainak – írta a kommentátor a brexitpárti brit lapban, a Daily Telegraphban. A visszalépők alatt itt azokat értették, akik arról álmodoznak, hogy Nagy-Britannia egyszer ismét csatlakozik az Európai Unióhoz.
Hogy miért a lelkesedés? London a hangzatos nevű Átfogó és Előremutató Csendes-óceáni Partnerség (CPTPP) nevű szabadkereskedelmi paktum aláírója lesz. Ez az eddigi legnagyobb dobása a brit kormánynak azóta, hogy 2020 elején hivatalosan hátat fordított az Európai Uniónak.
A lépést ünneplő Telegraph szerint „jelentősen megnő” a szigetország súlya „a globális gazdaságban”, mert a CPTPP hamarosan akár
a mostani 16 százaléka helyett a globális GDP 20 százalékát adhatja, sőt „az évtized végére a világ legnagyobb kereskedelmi rendszere lehet,
amely meghatározhatja a globális kereskedelem szabályait”.
Közben a brit politika másik tábora, a brexitellenes Európa-pártiak a vészharangot kongatják. „Viszlát élelmiszer-szabványok, Isten hozott, vállalati lobbisták! Miért csináljuk ezt, ha nincs valós gazdasági haszna?” – sommázta véleményét a liberális The Guardian, megemlítve: az Ázsia-Csendes-óceáni paktum olyan ellentmondásos, hogy még az egykori amerikai elnökjelöltek – Hillary Clinton, Bernie Sanders és a későbbi elnök Donald Trump is – ellenezték országuk tagságát. Az ódzkodók szerint a brit kormány a tagsággal a környezetvédelmi szabványokat is sutba dobta (itt az erdőpusztításhoz vezető maláj pálmaolaj-ültetvényeket említik – London az EU-val szemben nem vet majd ki büntetővámot a termékre), és szerintük a brit gazdáknak is segít alávágni, miközben a kereskedelmi vitákat „titkolózó vállalati bíróságok” rendezik majd.
(A példa: a „különösen agresszív” kanadai cégek 64 pert indítottak kormányok ellen – így például Kolumbiával szemben, mert az környezetvédelmi alapon korlátozni akarta az aranybányászatot. A kétezres évek elején Romániában a verespataki aranybánya cianoidszennyezése okozott ökológiai károkat, Magyarországon is – abban az esetben nem sikerült kártérítésre kényszeríteni a bányacéget.)
Visszatérve Nagy-Britainniára, amely a paktumban csatlakozik Japánhoz, Ausztráliához, Kanadához, Mexikóhoz, Chiléhez, Vietnamhoz és másokhoz – még a brit kormány becslése is az, hogy a következő tíz évben mindössze 1,8 milliárd font extra bevételhez jutnak belőle. Ez a brit éves GDP mindössze 0,08 százalékát jelenti.
Az ünneplők szerint viszont a csatlakozás
még valószínűbbé teszi a főnyereményt, hogy végre kidolgozzák az amerikai-brit szabadkereskedelmi szerződést.
És, visszatérve az esetleges brit-EU „összeboruláshoz” az Ázsia-Csendes-óceáni paktum szabványrendszerének elfogadása szerintük azt jelenti, hogy a szigetország jogilag nem fog megfelelni az európai Közös Piac és vámunió feltételrendszerének. Például, a CPTPP a minimálisra csökkenti az árucikkek „származási helyének szabályait” a nemzetközi kereskedelemben, amint öntanúsítványokra és papírmentes tranzakciókra épít, szemben úgymond „az EU bürokráciával”. Más értékelések szerint az egész inkább egy geopolitikai húzás a britek részéről, hiszen a paktum 11 tagállama közül a briteknek kilenccel már amúgy is van szabadkereskedelmi szerződése.
A brit belpolitika friss fejleményeiről ajánljuk az alábbi Aréna-interjút: