Miközben Nyugaton még mindig nagyra értékelték, Mihail Gorbacsov özvegyi magányban, elzárkózva és a közéletből jobbára kizárva töltötte utolsó éveit Moszkvában. Ugyan részben az ő Nobel-békedíjának köszönhetően jött létre 1993-ban a Novaja Gazeta, vezető ellenzéki lap, az újság soha nem jutott el nagy tömegekhez és a mostani ukrajnai háború kezdetekor fel is függesztette működését.
A dél-orosz paraszti családból származó, de magát a kommunista elitben a csúcsra küzdő Gorbacsov a Nyugat számára élesen különbözött a korábbi, viaszbaba-pártfőtitkároktól:
érzelmeit kimutató, közvetlen, vidám és szenvedélyes hús-vér ember volt, aki naivan hitt abban, hogy megreformálható a kommunizmus,
de az általa beindított demokratizálás, a peresztrojka és a nyíltság, glasznyoszty végül a Szovjetunió és maga a kommunista rendszer bukásához vezettek.
Az oroszok és más szovjet népek először élvezték újításait, azt hogy szabadabban lehetett megnyilvánulni, de később a különböző szovjet tagnemzetekben sorra felerősödött az önállósodási vágy. A domináns nemzet érzéseit pedig jól írta le a legendás DDT rockzenekar a Született a Szovjetunióban című száma:
„Egy birodalom gazdája voltál, most már csak árva.”
Viszont Nyugaton gyorsan „megasztár” lett. Különösen jó viszonyt alakított ki Margaret Thatcherrel, a brit Vasladyvel, akivel a mély ideológiai ellentétek dacára tisztelték és kedvelték egymást. Gorbacsov egy sor nukleáris fegyver leszerelési egyezményt kötött a hidegháborús ring másik oldaláról érkező Ronald Reagan amerikai elnökkel, majd utódjával, George Bushsal. És
elfogadta Németország újraegyesítését és a szovjet csapatok kivonását Kelet-Európából
azokért a vitatott és papírra nem került ígéretekért cserébe, hogy vagy közös európai-orosz biztonsági struktúrát hoznak létre vagy hogy a NATO nem terjeszkedik keletre. Akkoriban annyira más volt a viszony a britekkel, hogy London nagykövetének visszaemlékezése szerint azután, hogy Gorbacsov szeretett felesége – a nyitásban nagy szerepet játszó Raisza – meghalt, a diplomata megölelte a politikust, aki végül egy viccet elsütve próbálta palástolni bánatát.
Gorbacsov 1985-ben lett a legfőbb szovjet vezető, azaz a Kommunista Párt főtitkára és már az ő vezetése alatt történt a csernobili atombaleset, amit a pártvezetés először megpróbált eltussolni. Majd, miközben sorra készültek a mosolygós fotók a nemzetközi vezetőkkel, a 80-as évek végére a gazdasági reformja kifulladt és ismét élelmiszer- és áruhiány lépett fel a Szovjetunióban. Ő azonban az alkoholizmus ellen indított csatát.
Az általa legyengített pártban megerősödött keményvonalas szárny 1991 nyarán puccsot hajtott végre ellene.
Ezt személy szerint túlélte, de néhány hónappal később elveszítette a hatalmát, a három fő szláv tagköztársaság vezetői pedig megállapodtak a Szovjetunió akkori határok mentén történő feldarabolásában... Amit később pogromok és nacionalista harcok, a gengszterkapitalimus, a privatizáció során mesés vagyonhoz jutott oligarchák és a nyomor fémjelezte zavaros, 90-es évek követtek.
Gorbacsov sikertelenül próbált visszatérni a közéletbe, így előadásokkal és emlékezetes módon egy Pizza Hut reklámmal keresett pénzt magának. Egyik londoni látogatása során sikerült feltennem neki egy kérdést az orosz–európai viszonyról és már a 90-es évek végén sötéten látta a jövőt:
Oroszország és Európa érdekei nem esnek egybe
– mondta.
Bár Vlagyimir Putyin elnökkel soha nem volt jó a viszonya és gyakran bírálta, támogatta a Krím 2014-es annektálását, amit még a kommunista pártvezetés adott át az 1950-es években az akkori ukrán szovjet tagköztársaságnak.
Halála alkalmából Putyin őszinte részvétét fejezte ki családjának, de a határozott méltatás Oroszországban elmaradt. Gorbacsovot, felesége, Raisza mellé temetik el a moszkvai Novogyevicsje-temetőben.