Tajvan a kínai–amerikai rivalizálás és az ukrajnai háború közepette vonta magára ismét a világ figyelmét. Nancy Pelosi amerikai kongresszusi házelnök látogatása – és Tajvan melletti kiállása – csak tovább élezte a helyzetet, aminek az lett az eredménye, hogy a kommunista Kína harci gépeivel és haditengerészetével „kóstolgatja” a sziget felségvizeit, valamint a légterét övező „biztonsági zónát”.
Több felmérés szerint a tajvaniak azt vallják, hogy a kínai szárazföldről származnak és ez a lakosok 90 százalékára igaz is. De most már egyre határozottabbak abban, hogy teljesen más az identitásuk, mint a kommunista párt által irányított szomszédé.
És ez a meggyőződés annál jobban erősödött bennük, minél inkább bizonygatta a pekingi vezetés, hogy a sziget az övék.
Ma már a 23 milliós sziget lakosságának több mint 60 százaléka mondja azt, hogy „kizárólag tajvani”. Ez az arány 1992 óta a háromszorosára ugrott.
Közben pedig 25 százalékról 2 százalékra esett azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy ők kínaiak.
Az identitás kérdése generációs probléma is, mivel az idősebbek számára Kína a hagyományokról, a kultúráról és a családi kötelékekről szól. Ők azok, akik ama milliónyi ember közé tartoztak, akik Csang Kaj-sek tábornok nacionalista erőivel a szigetre menekültek a szárazföldön előretörő kommunisták elől. Akkor a tajvani „őslakos” kínaiak is más dialektusban beszéltek. Azóta viszont kialakult a szabadabb élet élményét magában foglaló tajvani identitás, ami irritálja Kínát.
„Azok, akik elfelejtik az örökségüket, elárulják a hazájukat és megpróbálják szétszakítani az országot, nem számíthatnak jó végre” – ezt hangoztatta Hszi Csin-ping kínai elnök arra utalva, hogy „szakadároknak” tekinti a tajvaniakat.
Mindeközben – egészen eddig – a legtöbb tajvani elégedett volt azzal, hogy ő más. Nem akart „hivatalos” függetlenséget Kínától csak hogy ne idegesítse fel a hatalmas szomszédot. Azt viszont
a tajvaniak többsége el sem tudja képzelni, hogy egy országban éljen „a kínaiakkal”.
A félelem az, hogy miként Ukrajna növekvő önállósulása feldühítette Oroszországot, úgy Kína is azt gondolhatja: lépnie kell Tajvan ügyében.
Hua Csun-jing, a kínai külügyi szóvivő megemlítette, hogy Tajpejben sok étterem szolgál fel Sanhszi tartományból származó ételt. „Az ízek nem csalnak” – közölte arra utalva, hogy a sziget Peking szerint Kínához tartozik.
Emellett egy kínai kormányzati anyag felajánlotta Tajvannak a hongkongihoz hasonló „egy ország, két rendszer” modellt. Bár közben visszavonta azt az ígéretét, hogy nem állomásoztatna kínai katonákat a szigeten. Peking ráadásul az önálló identitást is eltörölné, ha sikerülne az „újraegyesítés”. Kína franciaországi nagykövete nemrég azt mondta, hogy a kommunisták valószínűleg „átnevelési” programokat is indítanának.
Peking ezalatt az eddigi legnagyobb hadgyakorlattal riogatta parányi szomszédját. Noha mindezt úgy próbálja beállítani, hogy Tajvan az „egyesítéssel csak visszatérne oda, ahová kulturálisan tartozik”.