Angela Merkel kijelentette, az
új kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy a szociális piacgazdaság modellje megújuljon egyben pedig megfeleljen a globalizáció és a digitalizáció követelményeinek.
A kancellár síkra szállt amellett is, hogy a jólét a társadalom minden rétegéhez elérjen, és olyan cselekvőképes állam megteremtését helyezte kilátásba, amely szavatolja mind a szociális, mind pedig a közbiztonságot.
A kancellár közös értékeken alapuló és egységesen fellépő Európát sürgetett, mert – mint kifejtette – Németország képtelen egyedül megbírkózni azokkal a kihívásokkal, mint a klímaváltozás, a menekülést kiváltó tényezők felszámolása vagy a méltányos nemzetközi kereskedelem biztosítása. Angela Merkel ezzel kapcsolatban az amerikai elnök védővám-intézkedéseire utalva megállapította:
„a legfrissebb fejlemények a nemzetközi kereskedelemben például még nem kerültek be a koalíciós megállapodásba, de erre a kihívásra is meg kell találjuk a megfelelő választ”.
A vezetése alatt álló Kereszténydemokrata Unió bajorországi testvérpártjának, a Keresztényszociális Uniónak vezetője, Horst Seehofer, aki az új kormány belügyminisztere lesz, a koalíciós szerződés szociális vetületét domborította ki:
„nem emlékszem, hogy valaha is volt olyan koalíciós megállapodás, amely Németország szociális dimenzióját ennyire központi témává tette volna”.
Míg Horst Seehofer a koalíciós szerződés pozitív oldalát méltatta, a Szociáldemokrata Párt megbízott elnöke, Olaf Scholz elismerte, hogy
igencsak göröngyös út vezetett a megállapodás felé.
„A negyedik német nagykoalíció nem indult kezdettől fogva szerelmi házasságnak” – állapította meg Olaf Scholz, de hosszas alkudozás eredményeként a két kereszténypárttal együtt felvállalta a Németországgal szembeni felelősségét. Ezt szinte azonnal kétségbe vonta az ellenzéki Szabaddemokrata Párt elnöke, Christian Lindner sajtóértekezletén kijelentette:
„a koalíciós megállapodás nem felel meg annak a kihívásnak, amellyel Németországnak jelenleg szembe kell néznie”.
A legnagyobb ellenzéki párt, az Alternatíva Németországnak ennél is élesebben bírálta a nagykoalíciót. „Ha jól megnézzük ezt a koalíciós szerződést, ebben az egykori NDK ötéves tervét láthatjuk viszont, amely fűt-fát igért, valamint az állam jótékony gondoskodását az élet minden területén”.