Félreérthető azt kérni Istentől, hogy „ne vígy minket kísértésbe”, ezzel ugyanis az a látszat keletkezik, mintha az Atya egyfajta perverz játékot űzne a hívekkel: egyszerre kísértené, majd elbotlásuk után büntetné őket. Röviden összegezve ezzel indokolják a francia Katolikus Püspöki Konferencia vezetői a Miatyánk új fordításának szükségességét.
Az új változat december 3-tól magyar fordításban nagyjából úgy hangzik, hogy
„ne engedj kísértésbe lépnünk” vagy „ne engedj kísértésbe kerülnünk”.
A hatodik kérés új fordításával várhatóan végleg megnyugszanak a kedélyek francia katolikus körökben, az 1966-ban bevezetett „ne vígy minket kísértésbe” változatot ugyanis számos pap és teológus rendszeresen bírálta.
A legkomolyabb ellenérv az volt, hogy a fordítás azt a látszatot kelti, mintha maga Isten lenne a kísértő. Holott szerintük már az Ótestamentumból is kiderül, hogy az Atya „nem a bűnös halálát” akarja, hanem azt, hogy „megtérjen és éljen”. A kísértő pedig – tették hozzá – nem más, mint Sátán, aki miután elbuktatta az embert, azonnal bevádolja őt Isten előtt.
A mostani fordítással a Katolikus Püspöki Konferencia tulajdonképpen jogosnak ismeri el ezeket a kritikákat, a liturgiáért felelős püspök, Guy de Kerimel ugyanakkor hangsúlyozta: szigorúan nyelvi szempontból az eddigi fordítás is helyes volt, az eredeti görög kifejezés ugyanis több értelmezést, köztük a „ne vígy minket kísértésbe” változatot is lehetővé tette.
A végső megoldást az arámi és héber szövegek kutatása hozta el, nyilatkozta az ügy kapcsán a sajtónak Guy de Kerimel, aki szerint a kérdés egyik legfontosabb tanulsága az, hogy Isten szabadnak akarja az embert. Természetes, hogy élete során az embert megpróbáltatások érik, melyekben mintegy megmérettetik Isten iránti hűsége és szeretete, hasonlóan ahhoz, ahogyan az igazi barátság vagy szerelem is a nehézségek közepette mutatkozik meg igazán.
Sőt, az Atya azt is megengedi, hogy kísértések érjék a teremtményt, ám, amint a püspök fogalmazott, támogatja azokat, akik rá támaszkodnak és segítségét kérik. De semmiképpen sem Isten az, aki „kísértésbe viszi” az embert, mivel lényegéből fakadóan nem akarhatja a rosszat.
A Miatyánk új változatát egyébként a francia protestáns egyházak is elfogadták,
és azt a különböző felekezetek már 2016 vége óta használják. Ebből a szempontból tehát a fordítás valódi ökumenikus eseménynek számít. A kérdés most az, hogy a francia példa alapján vajon a magyar egyházban elindul-e egyfajta gondolkodás a hatodik kérés esetleges módosítása kapcsán.