Nagy-Britanniában főként lengyel vendégmunkások dolgoznak, egymillióan vannak. Ám a Brexit okozta bizonytalanság miatt zuhant a fontsterling értéke, immár szinte azonos az euróéval, kevésbé megvalósítható a vendégmunkások nagy részének az az álma, hogy otthon a megtakarított fontjaiból lakást vagy földet vegyen. Tehát szivárognak vissza Lengyelországba, ahol a gazdasági viszonyok egyre javulnak. Ugyanilyen alapon kezdik meggondolni a nagy-britanniai áttelepülést a magyar munkakeresők is.
Három éve legalacsonyabb az Angliába érkező lengyelek, magyarok, csehek, szlovákok, lettek, litvánok és szlovénok száma, de változatlanul jönnek ide a román és bolgár munkakeresők.
Ha tisztázódnak az elszakadás részletei vajon folytatódik a trend?
Az uniós kormányfők közül egyedül a franciák új miniszterelnöke, Emmanuel Macron ellenzi a munkaerő beáramlását, és ezt az álláspontját már régebben hangoztatja is. Most Romániában tárgyalt Klaus Iohannis elnökkel és azon az alapon javasolta korlátozó megállapodás létrehozását, hogy a vendégmunkások a saját országukban adóznak, többnyire a társadalombiztosítási hozzájárulást is inkább ott fizetik, és így a francia munkaadók kevesebb bért fizetnek nekik, ami tulajdonképpen igazságtalan megkülönböztetés. Iohannis elnök egyelőre csak annyit jegyzett meg, hogy a hátrányos megkülönböztetés elkerülésére valóban tenni kellene valamit. Macron azonban még ebben az évben megkötendő egyezményt remél a munkaerőáramlás korlátozásáról. Tulajdonképpen az aggasztja, hogy az olcsó beáramló munkaerő az építőiparban vagy például az idős-ápolás területén, elveszi a lehetőségeket a hazai munkakeresőktől.