Törökország munkaképes lakosságának 43 százaléka – tehát a 15 és 64 év közötti nők és férfiak csaknem fele – nem rendelkezik szakmával, és munkanélküliként sincs bejegyezve.
Az Eurostat adatai szerint ez az arány a Németországban letelepedett törökök esetében még ennél is magasabb, ugyanis
közel minden második aktív korban lévő török nem áll hivatalos munkaviszonyban.
A felmérés szerint ez semmiképpen sem magyarázható az esetleges érdektelenséggel, vagy lustasággal, hanem részben az elsöprő többségben mohamedán vallású törökök konzervatív beállítottságával, amelyből egyenesen következik, hogy a nők feladata a gyereknevelés és férjük igényeinek kielégítése.
Amíg a német nők kétharmada rendelkezik állandó munkahellyel, a török asszonyok alig 30 százaléka vállal állást,
viszont – mint ahogy az Eurostat tanulmányából kitűnik – körükben lényegesen magasabb a szülések aránya.
A férfiak esetében a kenyérkeresést illetően fontos szerepet játszik a feketemunka, amely után ugyan nem fizetnek egy fillér adót sem, de társadalombiztosítási járulékot sem, így nyugdíjra sem számíthatnak.
Mivel pedig hivatalos jövedelmük nincs, a legalacsonyabb betegbiztosítási járulékot fizetik, amely azonban kiterjed népes családjuk valamennyi tagjára. Ez a beállítottság összefügg a Törökországban igencsak magas arányú árnyékgazdasággal.
A linzi egyetem idevonatkozó tanulmányából kitűnik, hogy
Törökország nemzeti össztermelésének csaknem egyharmadát az árnyékgazdaság teszi ki,
még az Európai Unió tagállamaiban az átlag 10 százalék.
A felmérést vezető Friedrich Schneider gazdasági szakértő kifejtette: ez a viszonylag magas uniós arány főleg abból fakad, hogy Olasz- és Görögországban is elterjedt a feketemunka, míg az Alpoktól északra fekvő EU-tagállamokban az árnyékgazdaság aránya erősen elmarad a 10 százalék mögött.