Május után a június már nem volt kedves Theresa May brit miniszterelnöknek. Azt követően, hogy a tavalyi sokkoló Brexit-népszavazás után lemondott elődje, David Cameron, a konzervatív párt - és nem a választók – őt tolták a hatalomba. Sokáig azt ismételgette, hogy 2020-ig biztosan nem lesznek választások.
Tavasszal azonban úgy érezte: eljött a pillanat, hogy súlyos csapást mérjen az ellenzékre, és parlamenti választás útján is megerősítse mandátumát. Nem sikerült, és a brit politikai életben ritka helyzet, a „Hung Parliament” állt elő. Sok nyelvben a kifejezésnek nincs pontos fordítása, van ahol blokkolt parlamentnek nevezik.
Néhány függőben lévő választókerületi eredmény ellenére reggelre világossá vált, hogy a konzervatívok ugyan a legnagyobb parlamenti párt maradnak, várhatóan 319 mandátummal, de elvesztették a kormányzáshoz szükséges többséget – ehhez 326 mandátum szükséges. A legfontosabb ellenzéki erők mindössze néhány mandátummal maradnak el tőlük, és ha az összes többi pártot is beszámítjuk, akkor
a toryk kisebbségbe kerülhetnek Westminsterben.
Theresa May konzervatív cunamira számított, ezzel szemben – ahogy a BBC vezető politikai tudósítója megjegyezte – totális politikai katasztrófával szembesülhet. Főleg úgy, hogy kampányszlogenje az „Erő és stabilitás” volt, amely szerinte szükséges volt ahhoz, hogy az EU-ból kilépő szigetország vezetőjeként nagy támogatottságot maga mögött tudva tárgyalhasson a többi 27 tagállammal.
Bár May papíron megnyerte a választást, de
már néhány saját képviselője is a lemondását követeli,
és lehetséges az is, hogy akár az ellenzék hozhasson létre kormányt, s akár Jeremy Corbyn munkáspárti vezér legyen a miniszterelnök – a többi párt valamilyen formában koalíciót tud létrehozni.
May első reakciója ugyanakkor nem a lemondás volt, és megismételte, hogy az országnak stabilitásra van szüksége.
A brit voks másik olvasata ugyanakkor az, hogy a Brexitet pártoló vagy legalábbis elfogadó erők látványosan nyertek. Az uniós kilépéshez vezető népszavazás visszafordításáért egyedül a 12 parlamenti helyre számító Liberális Demokraták kampányoltak. A konzervatívok kilátásba helyezték a totális szakítást a kontinenssel, míg a látványosan felzárkózott Munkáspárt elfogadja és hajlandó levezényelni a Brexitet – igaz, úgy, hogy valamiféle alkura törekszik az európai országokkal.