Még mindig sűrű Brexit-köd gomolyog Anglia és a La Manche-csatorna túlpartja között.
Angela Merkel német kancellár gyorsan összebarátkozott Theresa May brit kormányfővel és hajlandó várni. A dominóhatástól rettegő más uniós tagállamok viszont azt szeretnék, ha a britek azonnal hivatalossá tennék kilépési szándékaikat, és megkezdődnének a tárgyalások a távozásról.
Közben azonban a szigetország elitje nem igazán tudja, mit akar. Vannak parlamenti képviselők és néhány üzleti vezető, akik „kemény” Brexitről álmodnak – azaz, hogy Nagy-Britanniát semmilyen EU-s szabály ne kösse, és ezért hajlandók feláldozni a vámmentes kereskedelem lehetőségét is.
Mások szerint az ország érdeke, hogy az Európai Gazdasági Térség, azaz a közös piac tagja maradjon Nagy-Britannia. Ehhez viszont el kell fogadni az uniós kikötéseket: a munkaerő szabad áramlását és a befizetést a brüsszeli kasszába.
Most úgy tűnik, hogy az unióban is sokan pártolják ezt a forgatókönyvet, és ezért még nagyobb kivételt és kedvezmény adnának a briteknek, mint amit az év első felében David Cameron akkori miniszterelnök kiharcolt.
A Guardian című brit lap szerint egyes európai tagállamok megengednék Londonnak, hogy a kilépés után akár hét évig ne engedjen be új uniós munkavállalókat. Cameronnak a Brexit-voksolást megelőző tárgyalásain sikerült elfogadtatnia a „vészfék” ötletét, ami azonban csak arról szólt, hogy a szigetországba érkező uniós dolgozók négy évig nem lennének jogosultak segélyre, még úgy sem, hogy végig adót fizetnek.
A Guardian értesülését vezető brit és EU-források is megerősítették – ezt maga a lap állítja – miközben Francois Hollande francia elnök „először határozottan” ellenállt.
A franciák mellett a közép- és kelet-európai tagállamokban is ellenérzéseket szülhet a terv. Az ötletet azonban úgy próbálnák eladni, hogy mérsékelnék a Brexitnek az európai gazdaságra gyakorolt sokkoló hatását azzal, hogy a briteket a közös piacban tartanák.
Egy ilyen alku részben lenyugtatná azokat a brit szavazókat, akik az uniós migránsok érkezése miatt szavazták ki hazájukat az EU-ból.
Arra az ellenérzésükre viszont nem adna választ, hogy a közös piac tagjaként Nagy-Britanniának továbbra is jelentős összeget kellene befizetni az EU-büdzsébe. A Brexit-kampány idején Boris Johnson jelenlegi brit külügyminiszter és más kilépéspárti politikusok azt állították, hogy az EU-nak naponta befizetett 350 millió fontot a brit egészségügyre lehetne fordítani. Később kiderült, hogy a hazudtak az összegről és most már Johnson is azt mondja, hogy meg lehetne állapodni arról, hogy Nagy-Britannia a közös piac tagja maradjon – ami kimondatlanul azt jelentené, hogy valamilyen formában elfogadná az EU-ból kiinduló migrációt.