„Ha lebetegszem, az alapbiztosításom ugyanaz, mint bármelyik más állampolgáré, ha pedig baleset vagy támadás ér és nincs kiegészítő biztosításom, az állami biztosító ugyanannyit fizet nekem, mint bárki másnak, vagyis meglehetősen keveset” – magyarázta a francia helyzetet egy a forgalmat felügyelő, találomra megállított, a nyugdíjkorhatárhoz közeledő rendőr.
Franciaországban az egészségbiztosítás úgynevezett co-payement rendszerben működik, vagyis a betegeknek, a legszegényebbeket leszámítva, közvetlenül meg kell fizetniük az egészségügyi szolgáltatások – orvosi rendelés, kórházi kezelés, felírt gyógyszerek, fogászati ellátás, stb. – egy részét. Ez a rendszer kétpillérűvé teszi az egészségbiztosítást.
Egyik oldalon a munkavállalók és a munkaadók által jövedelemarányosan befizetett kötelező járulékokat a nagyrészt állami tulajdonú betegbiztosítók kezelik, és ezek fizetik meg az említett szolgáltatások első részét. A betegre eső maradék költséget, amely bizonyos esetekben – például egyes műtéti beavatkozások, szemüvegvásárlás vagy éppen fogszabályozás esetén jelentős lehet – az úgynevezett mutuelle-ek térítik meg.
A mutuelle magyarul segélyegyesületet, kölcsönös megsegítésre alakult társulást jelent, és nagyon leegyszerűsítve a vásárlói egyesületekhez hasonlítható. Sajátos foglalkozási ágak köré csoportosulva, a nagy magánbiztosítókkal az adott mesterség kockázatait figyelembe vevő szerződéseket kötnek és ezeket kínálják tagjaiknak kiegészítő biztosításként, amelyekért természetesen külön fizetni kell.
A fentiekből következik, hogy a rendőrök és a katonák sajátos kiegészítő biztosításokat köthetnek, amelyeket a számukra, gyakran saját köreik által létrehozott segélyegyesületek intéznek. E biztosítások ára havi ötven és kétszáz euró, azaz 15 és 60 ezer forint között változik, és a feltételek a legaprólékosabban figyelembe veszik az érintettek szükségleteit.
Pontosan tudják, hogy ők vagy családtagjaik milyen juttatásokra számíthatnak, ha szolgálati idejük alatt tűzharcban vagy merényletek során megsebesülnek, esetleg életüket veszítik, illetve milyen szolgáltatásokat vehetnek igénybe, ha átmenetileg vagy akár tartósan munkaképtelenné válnak.
A kötelező és kiegészítő biztosítások mellett az állam különleges módon is figyel a katonák, a rendőrök, a határ- és a börtönőrök, illetve a törvényszéki bírók családjaira. A harcokban vagy terrorista merényletekben életüket veszítettek vagy életükre rokkanttá váltak gyermekeit például hadiárvákká nyilvánítják. Ez a státus a kiskorúak számára különleges ösztöndíjakat, később pedig különböző adókedvezményeket biztosít.