Felháborító, hogy az UEFA kritizálja a francia focipályák minőségét, miközben ők tehetnek arról, hogy ilyen gyalázatos állapotba kerültek – állítják a lille-i Pierre-Mauroy stadiont üzemeltető cég vezetői. A labdarúgó Európa-bajnokság kezdete óta tart a vita a gyepszőnyegek minőségéről, több válogatott edzője – köztük különösen Didier Deschamps francia kapitány – ugyanis panaszkodtak amiatt, hogy játékosaik feltűnően sokat csúszkálnak a mérkőzések alatt.
A bírálatokba az UEFA is beszállt, ám ezt Lille-ben felháborodva vették tudomásul, és ki is tálaltak. Az ottani stadiont üzemeltető Elisa nevű cég vezetői azt állítják: az UEFA rájuk erőltetett egy ír szakértőt, aki szükségesnek tartotta a gyepszőnyegek teljes cseréjét a marseille-i, a nizzai és a lille-i pályákon.
A franciák szerint a problémát tovább bonyolította, hogy az európai labdarúgó szövetség a munkálatok kivitelezőjét is előírta számukra, márpedig úgy vélik, hogy az e célra kijelölt osztrák Richten Rasen cég gyalázatos munkát végzett. És hasonló véleményt képviselnek a francia Pázsitszövetség tagjai is.
A lyoni-i Stade des Lumieres-t – magyarul Fények stadionját – a probléma nem érinti, a magyar-portugál mérkőzés helyszínéül szolgáló, 60 ezer férőhelyes vadonatúj létesítményt ugyanis idén adták át, és mint ilyen az ország egyik legmodernebb stadionjának számít. A magyar válogatottat tehát ebből a szempontból semmi sem fogja akadályozni abban, hogy élvezetes játékot nyújtson, annak ellenére, hogy számukra a mérkőzés immár gyakorlatilag tét nélküli.
Ráadásul focista és magyar szurkoló egyaránt otthon érezheti magát, Lyon fekvése ugyanis feltűnően hasonlít Budapestéhez. Erre a tényre a lyoni származású Philippe Zeller figyelt fel, aki 2004 és 2007 között Magyarországon volt nagykövet, és aki szolgálati ideje alatt valóságos leltárt készített a hasonlóságokról. A legfeltűnőbb egyezés szerinte az, ahogyan a két várost az északról déli irányba tartó folyók kettészelik. Lyon nyugati része Budához hasonlóan dombos, a lapos keleti oldal pedig Pestre emlékeztet.
A különbség, amely talán a feltűnő hasonlóságot elrejti az, hogy Lyon szívét két folyó, a Saone és a Rhone öntözi, és azok a város déli részénél találkoznak, ahonnan a Dunához hasonló kanyart leírva, már Rhone néven folytatják közös útjukat a Földközi-tenger felé.
A földrajzi hasonlóság mellett a magyarok kulináris szempontból is otthon érezhetik magukat. A város és vidéke Franciaország egyik kiemelkedő gasztronómiai központjának számít, egyebek mellett itt működik Paul Bocuse világhírű szakács étterme is, de ez az egyetlen francia vidék, ahol a töpörtyűt ismerik és előszeretettel fogyasztják.
Lyon másik jellegzetessége a Szűz Mária tisztelet. A világon talán itt működik az egyetlen olyan városvezetés, amely minden szeptember 8-án felzarándokol a Fourviere-i bazilikához, hogy pénzt és gyertyát adományozzon a szentélynek. A hagyomány 1643-ban kezdődött, amikor Lyont pestisjárvány fenyegette, a korabeli városvezetés pedig ünnepélyesen megígérte a Szűzanyának: amennyiben megvédi őket, úgy minden évben kifejezik hálájukat. Kérésük meghallgatásra talált, a lyoniak pedig azóta is tartják szavukat.