Egy magyar fiatalok lelkiállapotát vizsgáló átfogó kutatás a 14-19 éves korosztályt vette górcső alá, és arra jutott, jelentős részüket érintik lelki nehézségek, 10-ből 4 magyar fiatal lelkiállapota a WHO mérőskálája két legalsó szintjén áll, „amivel dolgoztak” – számolt be az InfoRádióban Nagy-Balázs Borbála, az UNICEF Magyarország gyermekjogi munkatársa.
Ez a két alsó szint tulajdonképpen egyfajta fenyegetett mentális állapotot jelent, és bár nem jelenti azt, hogy az érintettek pszichiátriai diagnózist kapnának, de azt egyértelműen mutatja, hogy fokozott figyelmet és támogatást igényelnek.
A 14-19 éves korcsoporton belül is lehet tovább bontani az eredményeket; a 14-15 évesek 12 százaléka tartozik az alacsony „jóllétű” csoportba, a 18-19 éveseknél viszont már a 62 százalékuk. A számokat kommentálva Nagy-Balázs Borbála arra is rámutatott, hogy a lányok körében még aggasztóbb a helyzet, mint a fiúknál.
„Hogy mi történik ebben az időszakban? Tulajdonképpen nagyon sok esetben az iskolai túlterhelés fokozódik; több faktora lehet annak a mentális egészségromlásnak, amit a fiataloknál tapasztalunk, most már több mint egy évtizede. Ennek az egyik
oka lehet a digitalizáció széles körű elterjedése,
ami nyilvánvalóan az életkor előrehaladtával egyre nagyobb mértékben érinti a fiatalokat. Ez azt jelenti, hogy túl sok inger éri őket, olyanok, amiket nem tudnak feldolgozni, vagy hogy egyre inkább az online térbe szorul a társas kapcsolattartásuk, emiatt elmagányosodhatnak és meggyengülhetnek a családi kapcsolatok is; a már nukleáris családok is szinte atomizálódnak, és az iskola is egyre nagyobb stresszfaktorként van jelen az életükben” – foglalta össze
Kiemelte még, hogy az idősebbekben kialakult ifjúsági képet erősen befolyásolja az, hogy a kutatás szerint
a fiatalok 43 százaléka fél attól, hogy nem fogja tudni eldönteni a későbbiekben, hogy mihez kezdjen az életével,
vagyis a jövőkép erős problémafaktor az életükben akár tanulás, akár tevékenységek terén.
„Nyilván ez a polikrízis, ami a világban jelen van, a klímaváltozás vagy a mesterséges intelligencia térhódítása, a háborúk jelenléte is hozzájárul ehhez a jövőképpel kapcsolatos szorongáshoz” – tette hozzá.
További adat, hogy a fiatalok 37 százaléka nyilatkozott úgy, hogy gyakran vagy szinte minden reggel szorongva, feszülten kezdi a napját. Ez az érzés már talán felnőttek számára is ismerős lehet. Arról, hogy mi az, ami visszatartja a segítségkérést, kiderült:
- a szégyenérzet,
- a bizalmas információk kiszivárgásától való félelem
akadályozza őket a segítségkérésben.
Ebben a helyzetben a felnőttek – tanárok szülők – dolga a fiatalok bevallása szerint az lenne, hogy
- ismerjék fel, hogy nekik mentális nehézségeik vannak,
- beszélgessenek velük,
- reagáljanak, de ítélkezésmentesen tegyék,
- legyenek jelen a mindennapjaikban,
- tudjanak arról, milyen online és offline ingerek érik őket. Az UNICEF-nek e-learning anyaga is van erről szülőknek.
NNGYK: ne legyen stigmatizált vagy bolond, aki segítségre szorul!
Az október 10-ei mentális egészség napjához kapcsolódóan az InfoRádióban Simich Rita, a Nemzeti Népegészségügyi Központ Prevenciós Főosztályának szakértője azt mondta, nem rosszabb és nem jobb az európai átlagnál a magyarok mentális egészsége. Ezt arra támaszkodva mondja például, hogy az öngyilkosságok száma Magyarországon csökkenő tendenciát mutat, noha még mindig dobogón állunk, de csak azért, mert a többi országban is csökken „a befejezett, illetve az elkezdett öngyilkosságok” száma. Vagyis „egyfelől elindult egy jó irány, de közben ha csak egy problémáról beszélünk, az is sok”.
A mögöttes okokról szólva elmondta: a Covid „eléggé megrázta a társadalmat”, tehát a mentális egészség ettől a faktortól nagy mértékben romlott, ahogy a bezárt élettől is, és nehéz a visszaállás oda, ahonnan indultunk, de közben az is igaz, hogy a szakellátás színvonala és a hozzáférhetősége is javult. Ha valaki elfogadja magáról, hogy szüksége van szakorvosi segítségre, akkor Magyarországon erre van lehetősége állami és magánúton is.
Miért nem kér segítséget a felnőtt?
Hogy a felnőtt emberek segítségkérése előtt milyen akadályok tornyosulnak, arról így beszélt: „ha fáj a fogam, akkor egyszerű a dolog, azzal el kell menni a fogorvoshoz, lehet egy darabig tompítani, de rájön arra az ember általában a testi fájdalmait tekintve, hogy keressen megoldást. A lelki egészségről beszélgetni még mindig tabu, az emberek szeretik magukba zárni a problémát azzal a felkiáltással, hogy majd megoldódik, kicsit most depressziós vagyok, de majd jön a jó idő, és akkor jobb kedvem lesz. De a házi praktikák ebben az esetben nem működnek.”
Szerinte az is a segítségkérés útjában áll, hogy a társadalom szerint „a bolond jár pszichiáterhez”, de ezen változtatni kell. Lassan merik is egyre többen kimondani, hogy segítségre szorulnak. Mint mondta, mindenkinek van is felelőssége ebben, hiszen bárki felismerheti a környezetében lévő ember hangulatingadozását, és van módja rá, hogy megkérdezze: „mit segíthetek?”
A cikk Pintér Dániel és Barkóczi Bence interjúja alapján készült.