"Forradalom két helyszínen. Az 1956-os év Lengyelországban és Magyarországon" címmel tart kétnapos tudományos konferenciát csütörtökön és pénteken Budapesten a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB), a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete, a budapesti Lengyel Intézet és a Waclaw Felczak Alapítvány. Az előadások történeti áttekintést adnak a két forradalomról, illetve azok emlékezetét is vizsgálják.
A NEB elnöke az InfoRádióban elmondta: ez az áttekintés 1945-től, „a térség szovjetizálásától” kezdődik, és a meghívott történészek részletesen bemutatják, milyen fontos történések alakították az adott korszakot. Tulajdonképpen a kommunista diktatúra kiépítésének a folyamatát ismertetik, miközben párhuzamokat vonnak és különbségeket tesznek a magyarországi és a lengyelországi fejlemények között egészen 1956-ig.
Földváryné Kiss Réka szerint ugyanakkor nemcsak a történeti áttekintés fontos, hanem az emlékezet is, ugyanis érvelése szerint
1956-ban a poznani és a magyarországi események egyfajta „szabadságkódként” működtek.
A kétnapos konferencia megnyitóján Albert Camus francia író egyik híressé vált gondolatát idézték, ami arról szólt, hogy 1953 és Kelet-Berlin, valamint 1956 Poznan és Budapest után a bipoláris világrend, a vasfüggönyön túl lévő szabad nyugati világ számára világossá vált, hogy összeomlott egy gigantikus mítosz, a kommunista ideológia mítosza. A történész szerint 1956 egyszerre történelmi és emlékezeti pont, ami a szabadság szimbólumává vált.
Erre is reflektál a kétnapos konferencia, amelyen az is téma, hogy mit jelentenek az akkori forradalmi események a mai nemzedékeknek, illetve hogyan változik 1956 emlékezete az egykori szovjet blokk országaiban vagy akár nyugaton is. Földváryné Kiss Réka azt gondolja, ilyenkor mindig érvényesülnek bizonyos sajátos nézőpontok, így például a magyar és a lengyel kapcsolatok múltja.
A két nemzet ugyanis nagy szolidaritást mutatott a másik felé a nehéz időszakokban, egymást segítette, és sok a közös pont a történeti emlékek őrzésében, ápolásában is.
A NEB elnöke szerint nagyon sok új kutatási eredményre már nem lehet számítani magyar–lengyel együttműködésben, mivel az elmúlt évtizedekben a levéltárak megnyitásával kielégítően és részletesen feldolgozták a korszakot. Ugyanakkor azt gondolja, hogy a történetek elmesélésében, a hangsúlyok bemutatásában és a közös emlékezeti kultúra további alakításában még vannak kiaknázatlan lehetőségek. Felidézte, hogy annak idején, tíz évvel ezelőtt megpróbáltak „párhuzamosan arcot adni” a lengyelországi és a magyarországi 1956-os eseményeknek. Például mindkét országban voltak fiatal áldozatai a kommunista diktatúrának, illetve a megtorlásoknak, és ezek a személyek, hősök ma is érdekesek.
Lengyelországban a tiltakozás leverésének arcává vált a 13 éves Romek Strzalkowski, aki a poznani véres csütörtök sortüzének lett az áldozata. Magyarországon pedig sokaknak lehet ismerős Mansfeld Péter, akit 18 évesen végzett ki a kádári megtorló hatóság. A történész kiemelte:
nekik mind Poznanban, mind Budapesten közös emléktáblájuk és közös emlékezetük van, amelyek „a térben is megjelenő nagyon fontos szimbólumok”.
Földváryné Kiss Réka szerint nagy kérdés és egyben felelősség is, hogy ezeket a történeteket hogyan tálaljuk például azoknak a fiataloknak, akik abban az iskolában tanulnak, ahová Mansfeld Péter járt, és ahol ez a két emléktábla egymás mellett emlékeztet a tragikus eseményekre. Nagyon fontosnak nevezte, hogy ezeket a történelmi eseményeket, a visszaemlékezéseket megtöltsük tartalommal, és minél szemléletesebben mutassuk be az említett fiatalemberek hősies cselekedeteit. A NEB elnöke bízik benne, hogy az ilyen kezdeményezésekkel egyre több fiatalt lehet bevonni a történelmünkkel kapcsolatos beszélgetésekbe, múltidézésekbe. „Ez egy olyan lehetőség és tapasztalat, ami mind a lengyel, mind a magyar kollégák számára ad fórumot a közös gondolkodásra, és ilyen szempontból sokat lehet tanulni a lengyelektől” – tette hozzá Földváryné Kiss Réka.
Kitüntetéseket adtak át a konferencián
A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) korábban alapított egy kitüntetést, amelyet azoknak ítélnek, akik meglátásuk szerint sokat tesznek a XX. századi lengyel történelem, továbbá a totális diktatúrák áldozatai emlékének a megőrzéséért, megismeréséért. A konferencián ezt az elismerést kapta meg Földváryné Kiss Réka mellett Dergán Ádám, a NEB Hivatalának általános főigazgató-helyettese, Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese és Molnár Imre történész, szociológus is. A kitüntetéseket a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete alelnöke, Karol Polejowski adta át a budapesti konferencián.
A NEB elnöke elmondta: nagy öröm számukra, hogy ilyen kitüntetéssel ismerik el a munkájukat, és szerinte ez azt is mutatja, hogy nemcsak nekünk, magyaroknak fontos 1956, hanem a lengyeleknek is, mint ahogy a magyar–lengyel tudományos kapcsolatok és tudománydiplomácia elkötelezett ápolása is.
További információk, részletek a konferenciáról ezen az oldalon találhatók.
A cikk alapjául szolgáló interjút Rozgonyi Ádám készítette.
(A nyitóképen: Karol Polejowski, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete alelnöke (b3) a lengyel–magyar barátságért átadott Reipublicae Memoriae Meritum kitüntetések kitüntetettjei, Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese, Dominika Teske, a budapesti Lengyel Intézet igazgatóhelyettese, Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke, Molnár Imre történész, szociológus, diplomata és Dergán Ádám, a NEB Hivatalának általános főigazgató-helyettese (b-j) társaságában a konferencia nyitónapján, 2026. május 28-án.)