A NASA legfrissebb műholdfelvételei és az abból származó adatok jól megmutatják azt a drámai folyamatot, amely során a hatalmas kiterjedésű, mintegy 22 millió embernek otthont adó főváros alatt szó szerint elfogy a talaj – írja a Science Alert cikke nyomán a Rakéta.
Maga a jelenség régóta ismert, amellyel az űrből immár centiméteres pontossággal nyomon követhető, minden korábbinál aggasztóbb képet fest a város jövőjéről.
A probléma a város alapításának idejéig nyúlik vissza, ugyanis Mexikóvárost és a környező településeket egy ősi tó, a Texcoco-tó medrére építették. A belváros számos utcája egykor csatorna volt, és ez a hagyomány a külvárosi részeken mindmáig fennmaradt.
A modern kori fejlődés és a lakosság vízigényének kielégítése érdekében végzett intenzív talajvíz-szivattyúzás azonban drasztikusan lecsökkentette a víztartó rétegek szintjét.
Emiatt Mexikóváros már több mint 100 éve folyamatosan süllyed, ennek nyomai a történelmi épületeken is meglátszanak: számos műemlék mára már láthatóan megdőlt a talaj bizonytalanná válásával.
A víztartó rétegek zsugorodása nemcsak az épített örökséget veszélyezteti, hanem egy krónikus vízválsághoz is vezetett, amely az előrejelzések szerint csak tovább súlyosbodik. Enrique Cabral, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem geofizikai kutatója szerint a helyzet kritikus. A szakember úgy fogalmazott: „Károsítja Mexikóváros kritikus infrastruktúrájának egy részét, például a metrót, a csatornarendszert, a vizet, az ivóvízhálózatot, a lakóházakat és az utcákat. Ez egy nagyon nagy probléma.”
Az elmúlt kevesebb mint 100 év alatt a város körülbelül 12 métert süppedt, de bizonyos városrészekben a süllyedés annyira felgyorsult, hogy eléri a havi 2 centimétert is.
Enrique Cabral kiemelte, hogy Mexikóvárosban az egyik leggyorsabb a talajsüllyedés mértéke az egész világon.
A NASA frissen publikált becslései a NISAR nevű nagy teljesítményű műhold 2025 októbere és 2026 januárja között végzett mérésein alapulnak – ez a műhold képes valós időben követni a Föld felszínének legkisebb változásait is.
A kutatók remélik, hogy később még pontosabb adatokhoz juthatnak majd, és akár épületekre lebontva is mérni tudják a süllyedést. A technológiát globálisan is alkalmazni kívánják a természeti katasztrófák, a törésvonalak elmozdulásai vagy a klímaváltozás hatásainak nyomon követésére, például az Antarktiszon.