Egyre több tudós figyelmeztet arra, hogy a rovarpopulációk drámai ütemben tűnnek el, ami nemcsak ökológiai szempontból jelentős probléma, hanem egyben közvetlen fenyegetés az emberi civilizáció számára is – írja az Index a The Defender tudományos folyóiratban megjelent cikk alapján.
A szerző, Joseph Varon intenzív terápiás szakorvos szerint az, ami jelenleg zajlik a természetben, hasonlít egy jól ismert orvosi vészhelyzethez, mert ahogy fogalmaz: „az orvoslásban a csend gyakran riasztóbb, mint a zaj”. Úgy véli, nem gyógyulást, hanem rendszerösszeomlást jelez, ha egy súlyosan beteg ember már nem ad hangot annak, mije fáj vagy ha egy monitor váratlanul elnémul. A szakember szerint ugyanez igaz az ökológiára is. Figyelmeztetett, hogy nem sok jót vetít előre a bogarak, lepkék, molyok, legyek, szúnyogok és méhek tömeges eltűnése.
Joseph Varon közölte: a rovarvilág ritkulása túlmutat azon, hogy bizonyos fajok száma jelentősen csökken. A rovarok ugyanis kulcsszerepet játszanak egyes élelmiszerek előállításában. A gyümölcsök, zöldségek, diófélék és hüvelyesek jelentős része beporzás nélkül nem létezne. További probléma, hogy
vitaminok, ásványi anyagok és antioxidánsok eshetnek ki az étrendünkből, ami gyengíti az immunrendszert és növeli a krónikus betegségek kialakulásának a kockázatát.
Egy németországi kutatás során csaknem három évtizeden át vizsgálták a repülő rovarok biomasszáját természetvédelmi területeken, és 2016-ra a populációk több mint 75 százalékkal estek vissza. Egyes felmérések szerint ma a rovarfajok több mint 40 százaléka hanyatlóban van. Az előrejelzések pedig még sötétebb jövőt festenek: 2030-ra a fajok akár egynegyede is eltűnhet vagy közvetlen kihalási veszélybe kerülhet.
Joseph Varon arra is felhívta a figyelmet, hogy a rövid életciklusú, gyors anyagcseréjű rovarok rendkívül érzékenyek a vegyi, táplálkozási és elektromágneses zavarokra, és már jóval azelőtt reagálnak, hogy az embereknél betegségek jelennének meg.
A rovarokat pusztító környezeti hatások összefüggésbe hozhatók az embereknél megfigyelhető hormonális zavarokkal, immunrendszeri problémákkal, anyagcsere-betegségekkel és idegrendszeri fejlődési rendellenességekkel.
A szakorvos konkrét példákkal is érzékeltette a kapcsolatot az ökológiai változások és az emberi egészség között. Egy lassan gyógyuló cukorbeteg esete például rávilágíthat a mikrotápanyagok csökkenésére, amely a beporzók eltűnésének a következménye. Az olyan létfontosságú anyagok hiánya, mint a C-vitamin vagy a cink, komoly egészségügyi problémákhoz vezethet. Akárcsak a gyakori légúti fertőzések, amelyek akár a rovarpopulációk átalakulásával együtt járó megváltozott pollenszerkezethez is köthetők.