A kutatók egy nagyszabású angol vizsgálat (ELSA) adatait elemezve közel 2900, 50 év feletti nagyszülő szellemi állapotát követték nyomon 2016 és 2022 között. Az eredmények egyértelmű összefüggést mutattak a gyermekfelügyelet és az agy egészsége között.
Nem a gyakoriság, a részvétel számít
A tanulmány egyik legmeglepőbb megállapítása, hogy a szellemi előnyök nem függtek közvetlenül attól, hány órát töltött a nagyszülő az unokával, vagy pontosan milyen feladatot látott el. Legyen szó akár közös játékról, házi feladat írásáról, fuvarozásról vagy éppen betegápolásról, maga a gondoskodó tevékenység ténye volt a döntő - olvasható egy magyar egészésgügyi Facebook-csoportban.
Az unokákra felügyelő nagyszülők – kortól és általános egészségi állapottól függetlenül – magasabb pontszámot értek el a memóriateszteken és a verbális folyékonyságot mérő feladatokban.
A nagymamák esetében a kutatók kimutatták, hogy a gondoskodás hosszú távon is lassította a szellemi hanyatlást a nem unokázó kortársaikhoz képest.
Azok a nagyszülők, akik eleve jobb kognitív szinten voltak, hajlamosabbak voltak többféle és aktívabb tevékenységekben (pl. közös szabadidős programok) részt venni, ami egyfajta pozitív visszacsatolásként tovább segítette frissességük megőrzését.
Ezért segít
A szakértők szerint az unokák körüli teendők folyamatos mentális stimulációt és szociális elkötelezettséget igényelnek. Az érzelmi kötődés mellett a logisztikai feladatok (időpontok észben tartása, segítség a tanulásban) és a fizikai aktivitás együttesen olyan komplex ingert jelentenek az agy számára, amely segít megőrizni az idegpályák rugalmasságát.
A kutatás üzenete a helybéli családok számára is fontos: a nagyszülők bevonása a gyermeknevelésbe nemcsak a szülőknek segítség, hanem a nagyszülők számára is az egyik legjobb módszer a szellemi egészség megőrzésére az idősebb években.