A szemérmes mimóza a hüvelyesek rendjébe, azon belül pedig a pillangósvirágúak családjába tartozó növényfaj, ami leginkább szobanövényként ismert, és főleg a nagyobb kertészeti boltokban kapható. A mimózának ugyan nincs idegrendszere, növénykutatók szerint mégis képes különbséget tenni veszélyes és ártalmatlan ingerek között, sőt ezt a különbségtételt hosszabb ideig is megőrizheti – írja az agroinform.hu.
Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a növény nemcsak reagál, hanem szelektál is. Ha kell, bezárkózik, ha nem, energiát spórol. Ez pedig a kutatók szerint már nem egyszerű reflex. A portál Monica Gagliano kísérletét hozza fel példaként, aki mimózanövényeket ejtett le kisebb magasságból egy puha felületre. A mimóza levelei először azonnal összecsukódtak, később azonban már nem záródtak be, nem védekeztek. Ami ennél is érdekesebb, hogy napokkal később is emlékeztek erre, még akkor is, ha közben más, új ingerek érték őket. Ez a jelenség az állatvilágban a tanulás egyik alapformája, a növényeknél viszont ezt sokáig kizártnak tartották a tudósok.
Két elmélet kering a tudományos életben azzal kapcsolatban, hogyan emlékezhet a mimóza. Az egyik szerint molekuláris szintű változások jönnek létre a sejtjeiben, amelyek biológiai jegyzetfüzetként működnek. A másik elmélet a vízháztartás, a turgornyomás és az ioncsatornák finom szabályozásában látja a kulcsot.
A legújabb vizsgálatok alapján a mimóza képes különbséget tenni az esőcseppek; az enyhe érintések, az erősebb mechanikai hatások, illetve a már ismert, ártalmatlan ingerek között.
Ez azt jelenti, hogy nem mindenre reagál ugyanúgy, a jelenség pedig túlmutat az inger–válasz kapcsolaton.
A kutatók szerint a mimóza akár hetekig is megőrizheti azt a viselkedési mintát, amit korábban megtanult. Ha például az egyik nap sok felesleges inger érte, másnap már nem pazarolja az energiát védekezésre. Nem csukódik össze minden érintésre, csak akkor, ha valóban szükséges.
Ami biztosan megállapítható: a mimóza pontosan tudja, mikor kell bezárkóznia, és mikor jobb nyitva maradnia. Ez a rugalmas alkalmazkodás az egyik leghatékonyabb túlélési stratégia a természetben.