A szakemberek a hazai Duna-szakasz hat helyszínén végeznek évente egy-egy alkalommal halállomány-felmérést, vagyis monitorozzák, figyelik a halállomány aktuális összetételét. A program lehetőséget biztosít arra, hogy a szakemberek észleljék a szokásostól eltérő állapotokat, hosszabb távon pedig azonosíthatóak az egyes fajoknál vagy az általános állománysűrűségben mutatkozó esetleges trendek.
Idén több mint 7000 halegyed rendszertani hovatartozásának azonosítását végezték el és összesen 34 fajt mutattak ki a két, általuk vizsgált élettéren: a partközeli zónában és a parttól távolabbi mélységi mederben.
„Persze ez nem azt jelenti, hogy ennyi halfaj él a Dunában, hanem azt, egy ilyen egyszeri felméréssorozattal körülbelül ennyivel lehet találkozni” – mondta az InfoRádióban Sály Péter, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének tudományos munkatársa.
Kiemelte az egyik legkedvezőbb tapasztalatukat:
előkerült egy olyan halfaj néhány egyede, ami korábban elég gyakori volt a hazai Duna szakaszon.
A botos kölönte egy fenéklakó, kisnövésű halfaj, és az utóbbi évtizedekben úgy tűnt, hogy már nem él a Dunában, de most látszik, hogy újra jelen van hazai folyószakaszon, ami természetvédelmi szempontból kedvező, ugyanis ez egy védett halfaj – emelte ki. Előkerült még néhány kecsege példány is, ami azért volt pozitív tapasztalat, mert a tokfélék, ahova a kecsege is tartozik, nagyon megritkultak a Duna hazai szakaszán. Az utóbbi években viszont a Magyar Országos Horgász Szövetség több telepítési akciót is folytatott, és így egyre gyakrabban találkoznak vele a horgászok is, és a halmonitorozók is többször kifogtak kecsegét az utóbbi években.
„Azt egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy ezek a kecsegék vajon helyi, természetes szaporulatból származnak-e, vagy telepített példányok. Erre vonatkozóan tavaly a Magyar Honvédség volt a segítségünkre, az Egészségügyi Központ molekuláris biológiai laboratóriumukban végeztek olyan vizsgálatokat Nagy Ágnes vezetésével, amelyekkel meghatározható a kifogott kecsegék molekuláris genetikai alapon történő fajtisztasága. Jelenleg is zajlanak ezek a vizsgálatok az idei mintákból” – mondta Sály Péter.
További kedvező eredményként említette a törpecsíkok megjelenését. Ezek is védett, fenéklakó, kistestű halak, továbbá az úgynevezett Natura 2000-es fajok közé tartoznak, vagyis uniós természetvédelmi jelentőségűek és a tagállamoknak fokozottan figyelemmel kell kísérniük az ilyen fajok előfordulását, jelenlétét. Itthon az elmúlt években nagyon megritkultak a törpecsíkok, elég hektikussá vált a velük való találkozás, ezért számít kedvezőnek, hogy idén fogtak belőlük a halmonitorozás során.
A kedvezőtlen tapasztalatok közül kiemelte a csupasztorkú gébek nagy számú állományait.
„Korábban ez nem volt így. Általánosan nagy volt ugyan a gébek egyedsűrűsége, de eddig még nem fordultak elő ilyen nagy állománysűrűségben a vizsgált helyeken. Hogy ez mennyire állandó jellemző, vagy mennyire egy kialakulóban lévő trend egyik állapota, azt nem tudjuk megmondani, ez pusztán egy pillanatképi tapasztalat volt” – értékelt a szakember.
(A nyitókép illusztráció, egy, a Viroin-folyóból befogott botos kölönte látható rajta.)