Az űrből is észlelhető virágállat mintegy háromszáz éves lehet a National Geographic Pristine Seas programjának tudósai szerint, akik a korallt októberben megtalálták a Salamon-szigetekhez tartozó Three Sisters-szigetcsoportnál.
A barna színű, de néhol sárga, kék és vörös színben pompázó élőlényt apró korallpolipok alkotják. A koralltelepek hálózatából álló korallzátonyokkal szemben ez az óriási korall (Pavona clavus) magában áll és fejlődik a tengerfenéken, élőhelyet biztosítva számos tengeri állatnak a garnélaráktól a halakig.
A kutatók beszámolója szerint szabad szemmel sziklának tűnik, ők a mérete miatt hajóroncsnak vélték, amíg le nem merültek hozzá.
"Amikor már azt gondolnánk, hogy nincs mit felfedezni a Földön, találunk egy hatalmas, csaknem egymilliárd apró polipból álló, élettel és színekkel teli korallt" - számolt be a felfedezésről Enric Sala, a National Geographic kutatója és a Pristine Seas alapítója.
Olyan, mintha megtaláltuk volna a világ legmagasabb fáját - érzékeltette a felfedezés jelentőségét.
Sala azonban arra is figyelmeztetett, hogy ez a korall sincs biztonságban a globális felmelegedés hatásaitól, és egyéb emberi tevékenység okozta veszélyektől.
"Ezeknek az egyszerű polipoknak a genetikai kódja hatalmas enciklopédia, amelyben szerepel, hogy miként lehet túlélni az éghajlati változásokat" - mondta el Manu San Felix, a Pristine Seas víz alatti operatőre, aki először pillantotta meg a korallt.
Az expedíció korallkutatója, Eric Brown hangsúlyozta, hogy az ilyen nagy korallok a jelentős szaporodási potenciáljuk miatt fontos szerephez juthatnak a korallzátonyok ökoszisztémáinak helyreállításában.
Az újonnan felfedezett, Three Sisters-szigeteki megakorall háromszor akkora, mint az eddigi rekorder, az Amerikai Szamoán talált Big Momma korall.