Ezek a magyarok leggyakoribb félelmei, amelyet a divany.hu ismertet.
Tériszony: a fóbiák toplistájának első helyezettje, a tériszony (akrofóbia), a magyar lakosság 36 százalékát érinti. A magasságoktól való félelem nem csupán akkor jelentkezhet, amikor valaki egy hegytetőn vagy egy kilátótoronyban áll, hanem akár már egy felüljárón történő átkeléskor is. A tériszonnyal élők gyakran tapasztalnak olyan fizikai tüneteket is, mint a szédülés, izzadás és szorongás.
Pókiszony: az arachnofóbia a második helyen áll a magyar fóbiák listáján, a lakosság 23 százalékát érintve. Noha a pókok többsége ártalmatlan, sokak számára már a látványuk is rettegést kelt. Egyeseknél a pókféle puszta jelenléte kiváltja a menekülési ösztönt, és azonnal messzire próbálnak kerülni tőle, gyakran irracionálisan felnagyítva az általa okozott „veszélyt”. Például egy kertben bóklászó apró pók látványa olyan erős szorongást okozhat, hogy az illető azonnal visszahúzódik a házba, és akár hetekig fél visszamenni ugyanabba a kertbe. Érdekes, hogy a pókiszonyban szenvedők gyakran már egy képen látott pók láttán is erős szorongást élnek át, ami megmutatja, mennyire mélyen gyökerezhet ez a félelem.
Fogorvos: a fogászati beavatkozásoktól való félelem a magyar lakosság 20 százalékát érinti. Ez egy olyan specifikus félelem, amely gyakran gyerekkori rossz tapasztalatokból fakad. Sok embernél már a fogorvosi rendelő szaga, a fúró hangja vagy a steril környezet látványa is előhozza a szorongást. Ez a fajta félelem nem csupán a fájdalomtól való rettegésről szól, hanem
az irányítás elvesztésének érzéséről is, ami a kezelések során gyakran előfordul.
Sajnos sok esetben ez a fóbia oda vezet, hogy az emberek kerülik a fogászati látogatásokat, ami hosszú távon komoly egészségügyi problémákat eredményezhet.
Klausztrofóbia: a zárt terektől való félelem szintén 20 százalékban van jelen. Be kell szállni egy liftbe, és ahogy becsukódik az ajtó, hirtelen minden lélegzetvétel nehézkessé válik, a szív szaporán kalapál, és mindent elönt a szorongás. Ez az érzés jellemzi a klausztrofóbiával élőket, akik gyakran kerülik az olyan szituációkat, ahol zárt terekbe kényszerülnek, legyen szó egy vasúti alagútról vagy akár magáról a vonatról.
A munkahelyi liftek vagy a tömegközlekedés elkerülése például komoly akadályt jelenthet a hétköznapi életben. Ugyanakkor sok klausztrofóbiával élő ember igyekszik különféle trükkökkel enyhíteni a szorongását, például zenehallgatással elvonja a figyelmét a szűk térről.
A félelmek hatásai
Sokan nem veszik komolyan a fóbiáikat, vagy egyszerűen nem érzik, hogy ezek befolyásolják a mindennapi életüket. Például egy enyhe klausztrofóbiával élő ember simán használhatja a liftet, ha szükséges, de lehet, hogy a metrót már elkerüli, mert az túl szűk és zárt a számára.
A legtöbb fóbiáról elmondható, hogy a nők körében nagyobb az előfordulási arányuk: míg a férfiak 30 százaléka állítja, hogy nem szenvednek semmilyen fóbiában, addig a nőknek csupán 16 szzaléka vallja ugyanezt. De az is lehet, hogy a nők csak könnyebben be merik vallani a fóbiájukat.
Enyhülhet
Egyesek például fiatalabb korukban erősen félnek a nyilvános beszédtől, de idővel, például a munkahelyi szereplések során egyre magabiztosabbá válnak, és rájönnek, hogy félelmük már nem olyan erős.
Érdekes módon a fóbiák előfordulása és a társadalmi megítélés összefüggésben áll az iskolázottsággal is. Az alacsonyabb végzettségűek 14 százaléka több fóbiával élő embert is ismer. De az is elmondható, hogy egy vidéki közösségben, ahol kevésbé van jelen a mentális egészséggel kapcsolatos edukáció, az ilyen félelmekkel küzdők sokszor nem ismerik fel a fóbia jeleit, vagy ha mégis, akkor sem kapnak segítséget.