A Nature Communications június 14-i számában megjelent tanulmány szerint a Merkúr felszíne 15 km vastag gyémántréteget rejthet - írja a Live Science cikke nyomán a raketa.hu. Hozzáteszik, valószínűtlen, hogy a gyémántot valaha is kibányásszák, a felfedezés azonban segít megfejteni pár, a bolygót övező rejtélyt.
Az első ilyen talány a Merkúr mágneses tere, ami ugyan gyengébb a Földénél, azonban egy ilyen kicsi bolygó esetén meglepő, hogy egyáltalán rendelkezik ilyennel, ráadásul az égitest látszólagos geológiai inaktivitása mellett.
A NASA Messenger küldetése sötét grafitfoltokat azonosított a Merkúr felszínén, ebből következtetett arra Yanhao Lin, a pekingi High Pressure Science and Technology Advanced Research Center tudósa arra, hogy a bolygónak magas a széntartalma, és innen ered a hipotézis, hogy a bolygó belsejében valami szokatlan dolog történt annak fejlődése során.
Úgy vélik a tudósok, hogy a Merkúr a többi kőzetbolygóhoz hasonlóan alakult ki, tehát lassanként lehűlt egy szénben és szilikátban gazdag magma-óceán. Kezdetben a magmában lévő fémek koagulációjából született meg a bolygó magja, míg a maradék magma köpenyként és kéregként kristályosodott ki - írják. Azonban korábban úgy gondolták, hogy a Merkúr köpenyének hőmérséklete és nyomása csak ahhoz elég magas, hogy a szén grafittá alakuljon át, és mivel a grafit könnyebb a környezeténél, fel tudott emelkedni a felszínre - ez magyarázza a sötét foltokat.
Ám egy 2019-es tanulmány arra következtetett, hogy a bolygó köpenye 50 kilométerrel vastagabb lehet a korábban feltételezettnél, és ez a nagyobb mélység nagyobb nyomást és magasabb hőmérsékletet eredményez a köpeny határán, ami már lehetővé tenné a szén gyémánttá alakulását.
Ezt a lehetőséget vizsgálva belga és kínai kutatók különböző kémiai keverékeket állított elő, amelyek vasat, szilícium-dioxidot és szenet tartalmaztak. Ezek az elegyek összetételükben hasonlóak bizonyos típusú meteoritokhoz, és úgy gondolják, hogy hasonlítanak a fiatal Merkúr magmaóceánjához - írja a lap. Ezen túlmenően a keverékeket vas-szulfidokkal dúsították, mivel feltételezték, hogy a magmaóceán rengeteg ként tartalmazott, ugyanis a Merkúr felszíne jelenleg is kénben gazdag.
A kísérletek azt mutatták, hogy a köpenyben valószínűleg olyan ásványok képződtek, mint az olivin, ami összhangban van a korábbi tanulmányok eredményeivel. Azonban a kutatócsapat azt is felfedezte, hogy ha ként adtak a kémiai keverékhez, az csak sokkal magasabb hőmérsékleten szilárdult meg, és ezek a körülmények már kedveznek a gyémántképződéshez. A csapat számítógépes szimulációi szerint ilyen módosított körülmények között a gyémántréteg akkor kristályosodhatott ki, amikor a Merkúr belső magja megszilárdult.
A számítások kimutatták, hogy ha a gyémántréteg valóban jelen van a mag és a köpeny határán, akkor körülbelül 15 kilométer vastag lehet.
Mint írják, a gyémántok fontosak a bolygó szempontjából, ugyanis hozzájárulnak a mágneses mező létéhez. A gyémántréteg segíthet a hő átvitelében a mag és a köpeny között, ami hőmérsékleti különbségeket hoz létre, és a folyékony vasmag örvénylését idézi elő, ami mágneses mezőt generál.
A gyémántok kitermelése azonban nem igazán lenne lehetséges, ugyanis azon túl, hogy a Merkúr felszínének hőmérséklete nagyon szélsőséges, az értékes ásvány túlságosan mélyen, körülbelül 485 kilométer mélyen található.
A Naprendszer első bolygójáról további információkkal szolgálhat a közeljövőben a BepiColombo küldetés, az Európai Űrügynökség és a Japán Űrkutatási Ügynökség közös missziója, amit 2018-ban indítottak, és várhatóan 2025-ben kezd pályára állni a Merkúr körül.