A 19 hatalmas tekercsből álló fúziós reaktor, az ITER eredetileg 2020-ban kezdte volna meg tesztüzemét Franciaországban, ám a csúszások miatt csak mostanra sikerült az utolsó mágnestekercset is beszerelni. A reaktor így a tudósok szerint legkorábban 2039-ben tud majd valóban működni. Vagyis
a fúziós energia nagy valószínűséggel nem érkezik meg időben ahhoz, hogy megoldást jelentsen az éghajlati válságra
– írja a livescience.com alapján az economx.hu.
„Az ITER késlekedése kétségtelenül nem jó irányba halad” – nyilatkozta nemrégiben Pietro Barabaschi, az ITER főigazgatója, aki szerint nem lenne bölcs dolog arra várni, hogy a magfúzió majd megoldja az emberiség jelenlegi problémáit.
A világ legnagyobb magfúziós reaktora 35 ország – köztük az Európai Unió valamennyi tagállama, valamint Oroszország, Kína, India és az Egyesült Államok – együttműködésének eredménye, amely a Földet árnyékoló mágneses mezőnél 280 ezerszer erősebb mágneses mező előállítására képes.
A reaktor lenyűgöző felépítése hasonlóan magas árcédulával jár. Az eredetileg 5 milliárd dollárra kalkulált reaktor költségei mostanra 22 milliárd dollárra duzzadtak, és várhatóan további 5 milliárd dollár szükséges a további költségek fedezésére. Ezek az előre nem látható kiadások és késedelmek állnak a másfél évtizedes csúszás hátterében – olvasható.
A tudósok már több mint 70 éve próbálják hasznosítani a magfúzió erejét. Ezzel óriási mennyiségű energiát lehetne előállítani anélkül, hogy üvegházhatású gázokat vagy hosszan tartó radioaktív hulladékot termeljenek.