Egy Svájc területével nagyjából megegyező méretű lyuk 1974 óta időnként kinyílik az Antarktisz jegén. A Maud Rise polinyára a Weddell-tengenél bukkantak 50 éve, és azóta többször is megnyílt, bár nem mindig ugyanakkorára, de mindig ugyanott. Ez komoly fejtörést okozott a kutatóknak – írja az Index a Live Science cikkére hivatkozva. (A polinya a polinya tengeri jéggel körülvett nyílt vízterület földrajzi elnevezése.)
2016 és 2017 telén körülbelül 80 ezer négyzetkilométer szélesre nyílt meg több hétre, és ekkor végre sikerült felfedni, hogy mi magyarázza a jelenséget. Télen az antarktiszi jég területe hatszorosára nő, de a tengeri jégben lyukak keletkeznek a szárazföldről érkező erős szél hatására, ami a lyukakban lefagyasztja a vizet. De a nyílt óceánon, távol a part menti szelektől nem valószínű, hogy rések lesznek a tenger jegén, ahol például a Maude Rise is kialakul.
Experts solve the mystery of a giant hole in Antarctic sea ice: A massive hole, named the Maud Rise polynya after the submerged mountain beneath it, appeared in the sea ice. https://t.co/1AO6sVZm4t #EarthDotCom #EarthSnap #Earth pic.twitter.com/XZx3odv3O3
— Earth.com (@EarthDotCom) May 2, 2024
Kiderült, hogy 2016–ban és 2017–ben a Weddell–tenger körkörös óceáni áramlata erősebb volt, mint más években, így a víz alatti mozgások könnyebben hozták a sót és a hőt a felszín közelébe. Az időről időre megnyíló lyuk egy víz alatti hegy közelében található, az ominózus két évben az erősebb áramlat miatt só került a hegyre, a felszínen süvített a szél, ami felhúzta a sósabb vizet. Ez a só csökkentette a felszíni víz fagyáspontját, így kialakulhatott a lyuk és fenn is maradhatott egy ideig.
Az éghajlatváltozás már most is erősebbé teszi a déli kontinensről érkező szeleket, a jövőben több lyukra számíthatunk. Ezek a polinyák megváltoztathatják a víz mozgását, az áramaltok hőszállítását a kontinensek felé. A globális óceán vizeinek 40 százaléka az antarktiszi partvidékről származik, létfontosságúak a bolygó éghajlat szabályozásában.
A címlapkép illusztráció