A tudományos válasz a szerelemre a képalkotó technológia fejlődésének köszönhetően születhetett meg, ennek segítségével ugyanis a neurológusok napjainkban már sokkal jobban átlátják, hogy mi történik az agyban, amikor az emberek szerelmesnek érzik magukat – írja a borsonline.hu.
A szerelem érzése valójában precízen összehangolt kémiai folyamatok eredménye, ami a központi idegrendszerben zajlik. Persze, sokkal líraibb, ha egy művész a szív húrjait pengeti, amikor leírja a szerelmet, mint amikor a tudósok összegzik, hogy mi történik a hipotalamuszban. Pedig a szerelem okát és összetevőit az agyban és nem a szívünk valamelyik pitvarában kell keresnünk – derült ki a Case Western Reserve University tanulmányából.
Mint olvasható, a szerelem során tapasztalt leginkább domináló érzelmek a vágy, a vonzalom és a ragaszkodás. A kutatók rávilágítottak, hogy ezek az érzések az agy különböző területein alakulnak ki, más-más kémiai folyamatok eredményeként jönnek létre.
A vágy érzése az agy hipotalamuszából ered és olyan alapvető szükségletekhez kapcsolódik, mint a szomjúság és az éhség
– magyarázta Cynthia Kubu, a kutatást végző Case Western Reserve University rektorhelyettese, neuropszichológus.
Egy románc korai szakaszában itt olyan kritikus hormonok termelődnek, mint az oxitocin és a vazopresszin. Ezek kölcsönhatásba lépnek az agy jutalmazó rendszerével, ezáltal pedig dopamin szabadul fel, amitől könnyen „függővé válunk”. Egyúttal csökken a szerotoninszint is az agyban, ami hasonló, ahhoz, mint amit a kényszerbetegségben szenvedők is tapasztalnak, de kísértetiesen hasonló folyamat megy végbe az agyban a kokain fogyasztásakor is. Felszabadul ilyenkor noradrenalin is, ami eufóriát okoz, és hozzájárul ahhoz, hogy a szerelem korai szakaszában szédüljünk és izgatottak legyünk. Ez az anyag azonban a szorongás érzését is táplálhatja – ami szintén gyakran tapasztalható, ha valaki szerelmes.
Miközben ezek a kémiai folyamatok zajlanak, addig csökken az aktivitás az agy félelemérzetért felelős területein, valamint a kritikus ítélőképességet biztosító kérgi régióban.
Az, hogy búcsút inthetünk az észszerűségnek, amikor szerelmesek vagyunk konkrétan azért van, mert csökken a prefrontális agyi kéreg aktivitása.
Ez az agynak az a régiója, amely a logikus döntéshozatalhoz is kapcsolódik…
A kutatásokból kiderült az is, hogy a vazopresszin és az oxitocin közötti kölcsönhatás segít a romantikus érzelmek fenntartásában is. Kimutatták, hogy ezek a hormonok nem csak a szerelem korai szakaszában vannak jelen, tehát fontos szerepük van a hosszú távú kapcsolatok fenntartásában. A mámorító szerelmi kapcsolat első hat hónapja után a szerotoninszintünk normalizálódik, és tisztán láthatjuk szeretőnk erősségeit és gyengeségeit. Innentől már hosszú távú kapcsolatra rendezkedünk be, amely a stressz csökkenésével, a kötődés növekedésével és a biztonságérzettel jár együtt. Ezért főleg az oxitocin a felelős – idézik a tanulmányt.
Abban viszont egyetértenek a kutatók, hogy a hormonok nem statikus mennyiségben termelődnek, így a szerelem magasságai és mélységei is változóak.
Emiatt éli meg mindenki másképpen a szerelmet és ezért létezik többféle szerelem akár egyetlen ember életében is.