Logikusnak tűnik a feltételezés, hogy maximálisan objektív a pénzfeldobás eredménye. Két oldala van az éremnek és a feldobása, a levegőben pörgése, majd leesése véletlenszerű, így 50-50 százalék az esélye annak, hogy jól tippelünk azzal kapcsolatban, melyik oldalán landol. Holland kutatók azonban több mint 350 ezer érmefeldobást megfigyelve megerősítettek egy korábbi feltételezést: az egyik oldal (ugyanaz, ahonnan indult a dobás) kicsit nagyobb valószínűséggel (körülbelül 51 százalékkal) vezet, azaz enyhén billennek az esélyek – írja a hvg.hu.
Persi Diaconis amerikai matematikus 2007-ben fogalmazta meg azt az elméletét, hogy a precesszió (a forgó és keringő mozgások periodikus változásai) miatt az érme több időt tölt a levegőben úgy, hogy a kezdeti oldala felé nézzen. Az Amszterdami Egyetem kutatói, Diaconis elméletének nyomába eredve, 48 személyt vontak be kísérleteikbe. A résztvevőknek – a tervezési torzítások kiküszöbölése érdekében – 46 különböző országból származó érmét kellett feldobniuk, 350 757 alkalommal. Minden egyes feldobást aprólékosan feljegyeztek, külön figyelve arra, hogy az érme ugyanabban az irányban landolt-e, mint a kezdeti helyzete.
Az érmék az esetek 50,8 százalékában a kiindulási pozíciójukban landoltak.
Az eltérés persze nem tűnhet soknak, de sok dobás esetén már igenis számít. Ebből az következik, hogy ha az érmefeldobást nagy téttel járó döntéshez használják, fontos, hogy senki se ismerje az érme kiindulási helyzetét.