A német stratégiai tanácsadó Roland Berger cég nagyszabású tanulmánysorozatának második része az egészségüggyel foglalkozik – melyet a Napi.hu szemlézett. A kutatás körbejárja a koronavírus-járvány kérdésein kívül az éghajlatváltozás egészségügyre gyakorolt hatását, a betegségek arányainak jövőbeli változásait és a betegápolás átalakulásának lehetőségeit. Kijelenti végül, hogy a világjárvány mellett számos hasonlóan sürgető globális egészségügyi probléma vár megoldásra, köztük például az antimikrobiális rezisztencia, ami 2050-re várhatóan évi 10 millió ember halálát, valamint 90 millió dollár értékű GDP-veszteséget okozhat összehangolt kutatás-fejlesztési elindítása nélkül.
Az éghajlatváltozás egészségügyre gyakorolt hatásának vizsgálata kapcsán megállapítják, hogy a klímaváltozás kezelésére fordított globális költségek egyharmadát az egészségüggyel kapcsolatos kiadások teszik ki, azaz az éghajlati válságot egészségügyi válságként is lehet értelmezni. A külső környezeti tényezők ugyanis, mint például a légszennyezés vagy az éghajlatváltozás, riasztó megbetegedési kockázattal járnak.
A többi között arra is felhívják a figyelmet, hogy a növekvő világnépességben régiók szerint változik a fertőző és nem fertőző betegségekből eredő halálesetek száma. A fertőző betegségek okozta halálozási számok világszerte csökkenek – a növekvő életszínvonalnak és a higiéniai fejlődésnek köszönhetően – ez azonban nem mondható el az olyan nem fertőző (nagyrészt krónikus) betegségekről, melyek a mozgásszegény életmód, a helytelen táplálkozás vagy a környezetszennyezés miatt alakulnak ki. 2050-ig a költség- és ellátásigényes megbetegedések száma – például demencia, cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, rákos megbetegedések – tovább növekszik.
2060-ig a nem fertőző betegségek miatti halálozás több mint 50 százalékkal fog nőni – írják az elemzés készítői.
A Roland Berger prognózisában arra is rámutat, hogy a betegápolást támogató rendszerek és a gondozási erőforrások elosztása világszerte jelentősen eltér. Ahol rendelkezésre állnak adatok, világossá válik, hogy a gondozás sarokköve világszerte a családtagok által végzett, általában képzetlen és fizetetlen otthoni ápolás, amely jelentős terhet ró a gazdaságra és az egyénre egyaránt – áll az elemzésben. A fejlett, többnyire nyugati országokban a hosszú távú ápolás támogatási rendszerei a legjobb esetben is hiányosak, az ápolási források elosztása a GDP mindössze 1-3 százalékát teszi ki. A hosszú távú ápolás tendenciái számos országban az intézményi ápolásról az otthoni ápolásra való áttérést mutatják – teszik hozzá.
Azt is megállapítják, hogy a következő években
egyre több gondozóra lesz szükség,
ráadásul a demencia, valamint az öregedő társadalmakban más, gondozást igénylő betegségek elterjedésével az ápolási igények egyre összetettebbé válnak. Az OECD szerint 2040-re az ápolószemélyzet terén 60 százalékos növekedésre lesz szükség ahhoz, hogy az ápolók és az idős gondozottak jelenlegi aránya megmaradjon – de a várható ápolási hatékonyság javulásával ez a szám a felére csökkenhet.
Az elemzés szerint az egészségügyben tevékenykedő vállalatok számára a kihívások és a lehetőségek fokozottabban jelentkeznek. A gyógyszerkutatásban a nyitott szemlélet egyre fontosabbá válik az eredeti célokon túli új szinergiák megtalálása szempontjából. Az egészségiparban működő vállalatoknak fel kell ismerniük azt a tendenciát, hogy a személyes egészség és jólét számos aspektusa – az önellátó alkalmazásoktól a viselhető eszközökig – a digitalizáció és az összekapcsoltság irányába mutat - írja a Roland Berger. Hasonlóképpen, a diagnosztika és az ápolás terén is ki kell aknázniuk az innovatív technológiák, például a mesterséges intelligencia, az adatalapú tevékenységek vagy a robotizált eszközök lehetőségeit.