Sokféle vakcinát tesztelnek világszerte jelenleg is a koronavírus megfékezésének érdekében: hasonlóságok és különbségek is vannak ezek közt. Az ABC News összeállítása is azt vizsgálta, miben egyeznek és miben különböznek a vakcinák, melyek együttes munkája segíthet majd abban, hogy a SARS-CoV-2 terjedését sikerüljön visszaszorítani.
Hasonlóságok
A sokféle elv alapján működő kísérleti vakcinák közös célja, hogy elkerülhessük a koronavírusban való megbetegedést. Amikor az injekcióval testünkbe kerül egy oltás, szervezetünk a véráramba kerülő részecskéket idegenként azonosítva azonnal megkezdni a harcot a betolakodó ellen. Immunrendszerünk azonnal akcióba lép és fehérjéket, azaz másképp antitesteket kezd el termelni, amelyek aztán szorgos katonákként veszik föl a harcot a betolakodóval szemben, és le is győzi azt.
A megvívott csatára az immunrendszer emlékezni fog,
így aztán amikor élesben is találkozik a koronavírussal, már tudni fogja, mi a dolga.
Az, hogy milyen elv szerint működnek, eltérő az egyes vakcináknál, és azt sem tudjuk még, hogy melyik meddig ad majd védettséget. Az viszont tény, hogy az immunitási időn belül mindegyik képessé teszi a szervezetet arra, hogy anélkül helyezze készenlétbe az immunrendszert, hogy megbetegednénk. A legtöbb esetén két adag beadására van szükség, néhány hétnyi eltéréssel.
Különbségek
A koronavírus elleni kísérleti és engedélyezett vakcinák jelenleg négy nagy csoportba oszthatók.
- Az elölt vagy legyengített kórokozót tartalmazó oltások régi vágású módszer szerint azzal a vírussal készülnek, amely ellen gyártják őket.
- A vírusok felületén található alegységek, töredékek felhasználásával is készülnek védőoltások.
- Trójai falóként teljesen más vírus hátán viszik be a szervezetbe a koronavírus genetikai anyagát a harmadik típusba tartozó, virális vektort használó oltások.
- A legújabb technológiát a DNS- vagy RNS alapú oltások jelentik, melyek arra szólítják fel szervezetünket, hogy olyan fehérjéket kezdjen el termelni, amilyenek a koronavírus felületén találhatók.
Bemutatkoznak az oltások
Az örökítőanyag-alapú oltások, mint a Pfizer vagy a Moderna vakcinája, arra szólítják fel testünk sejtjeit, hogy kezdjék el a koronavírus felületén található fehérjét gyártani. Amikor ennek jelenlétét a szervezet észleli, azonnal riasztja az immunrendszert, amely működésbe lép. Ezt a technológiát korábban még nem használták vakcinánál, viszont nagyon gyors oltásfejlesztéshez vezet.
A virális vektorral dolgozó oltások egy más vírushoz csatlakozva juttatnak be egy töredéket a koronavírus genetikai anyagából, ami szintén azonnali immunválaszt vált ki. Gyorsan elkészülnek ezek a vakcinák is, de az emberek immunisakká válhatnak magára a vektorként használt vírusra is, ami az emlékeztető oltások beadását nehezíti. Az AstraZeneca, a Janssen, a CanSino és a Gamaleja Intézet is ezt az elvet követte fejlesztésnél.
Az alegységet tartalmazó oltásoknál a vírus elhalt héját vagy testetlen fehérjéit juttatják be az emberi testbe. Ezek a töredékek képtelenek szaporodni, de az immunválaszt kiváltják. A Novavax által is használt módszer kipróbált, de lassabb.
Az elölt vagy legyengített vírus felhasználása a legősibb módszer, melyben a tudósok vagy annyira legyengítik a vírust, hogy az ne tudjon fertőzést okozni, vagy teljesen elölik azt, immunválasz azonban ilyenkor is születik. Nagyon jól ismert módszer, de ez a leglassabb. Sokféle kínai vállalat, közte a Sinopharm és a Sinovac is ezt használja.
Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!