Hálózatelmélet és epidemiológia: könnyen lehet, hogy ez a páros oldhatja meg a pandémiás helyzetet. Egy új teória szerint ugyanis nem biztos, hogy a időseket érdemes priorizálni az immunizációban, ha a járványgörbe gyors letörése a cél. Helyettük inkább a szuperfertőzőket kellene célkeresztbe állítani, javasolja a Wired cikkében Alessandro Vespignani számítógépes epidemiológus.
Kevesen fertőznek sokakat
A szuperfertőző fogalma néhány hónapja pont olyan gyakran használt, mint a tüskefehérjéé vagy az antitestkoktélé. A pandémia kezdete óta tudunk olyan emberekről, akik több tucat másikat fertőztek meg a vírussal - nem azért, mert abból olyan sokat lennének képesek kibocsátani, hanem azért, mert ennyire sok emberrel találkoznak munkájukból vagy életvitelükből kifolyólag. Tudunk olyan esküvőről, amelyen 175 vendég lett beteg, de maga Donald Trump, az Egyesült Államok köszönő elnöke is rendezett olyan kampányeseményt, amely utána újságírók, republikánus politikusok és a Fehér Ház dolgozóinak tucatjait vonta ki a forgalomból egy időre.
Az ehhez hasonló kitörések a járvány során idősotthonokban, iskolákban, üzemekben és többgenerációs otthonokban alakulnak ki. Alapvető jellemzője a járványnak, hogy
a megbetegedések 80 százalékáért a fertőzőttek 20 százaléka felel.
A fertőzöttek közül sokan alig adják tovább a vírust bárkinek is: megfertőződnek, tüneteket produkálnak vagy épp tünetmentesen élik napjaikat, aztán meggyógyulnak vagy belehalnak a koronavírusba, de másokat nem betegítenek meg. És vannak a szuperfertőzők, akik több tucat vagy akár száz fölötti embert is megfertőznek. Ők a vírus titkos fegyverei, de egyben Achilles-inai is. Ha a szuperfertőzőket kiiktatjuk, az közel hozhatja a járvány végét – állítja e teória.
A hiányzó térkép
Kérdés ugyanakkor, hogyan tudnánk ezt megtenni, mivel nem rendelkezünk olyan térképpel, amely a világ összes emberének minden kapcsolatát megmutatja, kijelölve azokat, akiket a lehető leghamarabb be kell oltanunk. Itt jönnek képbe a hálózatkutatók, köztük Barabási Albert-László.
A magyar szakember korai kutatásai során rájött már arra, hogy a világ összes hálózata meglepően és megkapóan rendezett.
"Az első kulcsfontosságú felfedezésünk volt az, hogy véletlenszerű hálózat nincs. A hálózatok extrém módon heterogének, a kapcsolatokat kevés, nagyon-nagyon sok kapcsolatot mutató csomópont rendezi" - mondta Barabási.
Vespignani ezt az elméletet kötötte össze a számítógépes vírusok világával: arra jutott, az antivírus-szoftverek azért nem tudják hatékonyan kiiktatni a kártevőket, mert ezeket a csomópontokat nem ismerik. Elméletét később a humán vírusok világára is kiterjesztette, s számítógépes modellezéssel a szexuális kapcsolatok térképét megrajzolva arra jutott:
a világ népességének 16 százalékát immunizálva ki lehet szűrni betegségeket.
Barabási a teóriát a szub-szaharai AIDS-járvány leküzdésért indított amerikai gyógyszerprogram valóságával összehasonlítva elmondta: a Bush-kormány a gyermekes anyákat kezdte el ellátni gyógyszerrel, ami "nagyon jól hangzik, puha és otthonos gondolat, de nem, nem, nem, mert a prostituáltakat kell kezelni", mondja. A szexuálisan terjedő betegségeknél lehet politikai oka egy ilyen döntésnek, de az egyéb vírusfertőzéseknél a limit más: a számítógépes modellezésé a kulcs. Nincs ilyen térképünk az oltáshoz, és ma még nem is tudjuk, hogyan készítsük el azt.
Az ismerősök hálózata
A 2003-as SARS-járvány idején Shlomo Havlin Tel-Aviv-i professzor azonban a mindezidáig legműködőképesebb ötlettel állt elő: mindenkit kérjünk meg ara, hogy egy ismerősét megnevezze, és oltsuk be ezt az embert. A gyakorlatban nem volt olyan sikeres ez a teória, mely nem globális tudás, hanem személyes ajánlások nyomán nevezte meg a szuperfertőzőket, de közel állt ahhoz.
Vespignani szerint lokális járványkitörések esetében van is létjogosultsága a módszernek, de egy világjárvány letöréséhez ennél komplexebb elmélet kell. Valószínűleg egy koronavírussal kevésbé fertőzött országban lehet érdeme kipróbálni az elméletet, hogy ottani meggyőző eredmények birtokában tovább lehessen majd lépni nagyobb államok felé.
Felmerülnek további problémák is. Mi történik, ha az ismerős oltásellenes, vagy elfelejt elmenni a második oltási időpontra? És ha egy maszkját álla alá toló, távolságot nem tartó, kocsmázó huszonéves egyetemista és egy 87 éves nagyi beoltása közt kell választani, hogyan magyarázzuk el, hogy akit hanyag fráternek tartunk, az valójában egy hálózati gócpont? A stratégiáról döntőknek azt kell meghatározniuk, hogy védik-e a legsérülékenyebbeket, vagy megelőzik azt, hogy fiatalabbak tovább terjesszék a betegséget? Előbb adjana kvakcinát a szuperfertőzővé válással fenyegetett egészségügyi dolgozóknak, vagy az időseknek? A legtöbb kutató szerint vétek lenne nem a legidősebbekkel kezdeni, míg Shlomo Havlin, aki már 78 éves, azt mondja: ő, köszöni szépen, tud várni. Addig otthon dolgozik és tartja a távolságot, és reméli, mire beoltják, a járványnak már úgyis vége lesz.
Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!