Noha a hangyát ma a csapatmunka legjobb példájának tartják a rovarvilágban, egy százmillió évvel ezelőtti őse magányos vadász lehetett.
A Current Biology című tudományos folyóiratban közölt tanulmány szerint a haidomyrmecine, más néven pokolhangya nevű rovart tekintik a hangyák legkorábbi fajának, amely a kréta időszakban élt, amikor a dinoszauruszok uralták a világot.
A korabeli hangyák egyike gyantába ragadt, és a százmillió éves borostyánkőben maradt fenn napjainkig.
Miután kínai, amerikai és francia tudósok megvizsgálták az egyedet, megállapították, hogy
a borostyán egy ragadozó vadászatának jelenetét zárta magába.
A tanulmány szerint a pokolhangya magányosan vadászhatott, úgy, ahogy ma élő leszármazottai nem tudnak.
A legtöbb hangyafajjal szemben a pokolhangyának szarv nőtt a fején és sarlószerű állkapcsa volt. Amikor szarvával megszúrta az áldozatot, állkapcsa felfelé mozdult, a szarv és az állkapocs csapdává zárult össze az áldozat körül.
Ez az egyedülálló módszer lehetővé tette, hogy a hangya önállóan éljen ahelyett, hogy kolóniában dolgozna - mondta Vang Po, a kínai tudományos akadémia Nancsingi Geológiai és Paleontológiai Intézetének kutatója, a tanulmány társszerzője.
A tudósok elkészítették több mint száz mai és hajdani hangyafaj adatbázisát, hogy összehasonlítsák őket a pokolhangyával.
Egyetlen más csoportnál sem találták meg ezt a jellegzetességet.
A hangyák eredete és evolúciója még ma sincs teljesen felderítve. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a pokolhangyák mintegy százmillió éve éltek és a következő 20-30 millió év alatt fokozatosan kihaltak, átadták a helyüket fejlettebb hangyacsoportoknak.
"A hangyák a legsikeresebb társas rovarok, azonban legkorábbi képviselőik önfenntartó, magányos állatoknak bizonyultak" - tette hozzá Vang.