A 21. század technológiai fejlesztései, az ezek nyomán létrejövő új foglalkozások megkérdőjelezik a munkával kapcsolatos bevett fogalmakat, gondolkodást. Például felvetődik a kérdés, hogy a kreatív gondolkodást igénylő szellemi munkakörök esetében hogyan mérhető a munkaidő, egyáltalán mi számít munkaidőnek – mondta kutatása kiindulópontjáról Antal Miklós humánökológus az InfoRádió Szigma – a holnap világa című magazinműsorában.
A kérdés aktualitását saját példájával illusztrálta: vajon munkának számít-e, ha a kutatását a rádióban népszerűsíti? Vagy beleszámít-e a munkaidejébe, ha a kutatásához szükséges információkat hétvégén olvassa el, vagy ha futás közben töpreng a munkaidő-csökkentés pozitív és negatív hatásairól?
A munkaidő csökkentésén egyrészt az életminőség szempontjából fontos elgondolkodni,
sokak számára jelentene ugyanis pozitív változást, ha kevesebbet kellene dolgoznia. Persze attól is függően, hogy ezt milyen módon valósítanák meg: ha a munkaidővel arányosan csökken a fizetése is, akkor az életminőséget nyilván más módon is befolyásolja.
A kutatót elsősorban a munkaidő-csökkentés környezeti hatásai érdeklik. A mai gazdasági rendszerben ugyanis van egy nagyon erős produktivitási kvóta. A munkaadók próbálják a dolgozók teljesítményét folyamatosan növelni, és ha ez sikerül nekik, akkor egységnyi teljesítmény vagy szolgáltatás előállításához kevesebb időre van szükség. Ez viszont változatlan teljesítmény mellett kevesebb munkaerőt igényel, vagyis nő a munkanélküliség abban az esetben, ha a munkaidő változatlan. Ebben az esetben viszont a munkanélküliek növekvő rétegével kell kezdeni valamit, például más szektorokban foglalkoztatni.
Ez viszont növekedési kényszert jelent a rendszerben, ami környezeti szempontból fenntarthatatlannak tűnik – mondta Antal Miklós. A gondolatmenetet folytatva felvetődik a kérdés, hogy
lehet-e erre az a válasz, hogy a termelékenység növelése helyett csökkentjük a munkaidőt?
Potenciálisan nyerő-nyerő szituáció is lehet, ha környezeti szempontból nem növeljük a termelést és a környezetterhelést, miközben életminőség szempontjából javulást érhetünk el – tette hozzá a kutató.
A Magyar Tudományos Akadémia Lendület programja által finanszírozott, Antal Miklós által vezetett kutatásban elsősorban azt a problémafelvetést vizsgálják, amelynél a munkaidő-csökkentéssel arányosan csökken vagy valamilyen mértékben kisebb lesz a fizetés is. Ha környezeti, fenntarthatósági szempontból vizsgálják azt a hipotézist, hogy ez jó lehet, akkor világos, hogy
a fogyasztás visszafogását a fizetéscsökkentés segíti elő.
Értelemszerűen ennek nem a szegény országokban van realitása, hanem ott, ahol az emberek elértek egy olyan életszínvonalat, ahol a fogyasztás növekedése már nem okoz jelentős jólétbeli növekedést – tette hozzá Antal Miklós. Megjegyezte azt is, hogy bár számos klímavédelmi stratégia és megoldási javaslat van, de ezek inkább technológiai fejlesztések irányából közelítenek a problémához, viszont a fogyasztás visszafogásával kapcsolatos lépésekre, azok lehetséges környezeti, társadalmi, gazdasági hatásaira kevésbé figyeltek eddig a kutatók.
A programban az ELTE-n megalakuló kutatócsoport mindezt egy konkrét, német példán keresztül vizsgálja majd. Az egyik legerősebb, a nagy autóipari konszernek dolgozóit képviselő német szakszervezetnek, az IG Metallnak ugyanis még 2018-ban sikerült elérnie, hogy 2019-től
tagjai heti 28 órára csökkenthessék munkaidejüket – ez persze nem kötelező, magasabb fizetésért ugyanúgy lehet 40 órában is dolgozni.
A kutatók azt vizsgálják majd, hogy kik választották a rövidebb munkahetet, és ennek milyen hatása van a környezetre, valamint a gazdaság egészére. Kezdésként fókuszcsoportos beszélgetésekkel igyekeznek majd feltárni a a rövidebb és a hosszabb munkahetet választó dolgozók motivációt, majd részletes kérdőíves felmérések következnek, amelynél 4 fő témakörre koncentrálnak:
- Miként mérhető a munkaidő?
- Kik küzdenek a csökkentésért, és kik vannak ellene egy adott gazdaságpolitikai helyzetben?
- Miként számszerűsíthető a munkaidő-csökkentés környezeti hatása?
- Miként hat a jóllétre a munkaidő csökkentése?
Egyre többeket foglalkoztat a 4 napos munkahét ötlete
A heti ötnapos munkahetet lényegében Henry Fordnak köszönheti a világ, mivel rájött arra, hogy olcsóbb számára, ha kipihent munkások dolgoznak a gyáraiban. A világ országaiban eltérő ütemben vezették be: Németországban épp az IG Metall érte el ezt, 1959-ben, a 40 órás munkahetet pedig az 1960-as években. Magyarországon 1981-82-ben vezették be fokozatosan az ötnapos, majd 1984-ben a 40 órás munkahetet.
Legutóbb globális mértékben a 2008-as világgazdasági válságot követően kezdtek számos munkahelyen rövidített munkaheteket bevezetni, de akkor elsősorban nem az életminőségre vagy a produktivitásra gyakorolt esetleges pozitív hatás motiválta a munkáltatókat, hanem a gazdasági túlélés a legjobb munkaerő potenciális megőrzése mellett. Napjainkra azonban, ahogy egyre több, fizikai és mentális egészséggel kapcsolatos kutatás lát napvilágot, és a WHO is betegségként azonosította többek között a kiégést, egyre inkább az életminőséggel és a produktivitással kapcsolatos megközelítés került az érdeklődés fókuszába.
Legutóbb például az egész világsajtót bejárta az a később megcáfolt hír, hogy Finnország a négynapos munkahét bevezetésére készülne. Mint utóbb kiderült, a félreértést az okozta, hogy bár egy megválasztása előtti panelbeszélgetésen valóban úgy vélekedett a finn miniszterelnök, Sanna Marin, hogy általánosságban, pár éves távlatban elképzelhetőnek tartja, hogy ebben az irányban alakul át a munka világa, de ezt inkább magánvéleményként, fogalmazta meg. Annál is inkább, mert választásra készülő pártja addigra már bemutatta a kormányprogramját, amelyben sem ez, sem a hatórás munkahét bevezetésének ötlete nem szerepelt. Sőt a finn kormány a Twitteren cáfolta az értesülést, amit lényegében a brüsszeli New Europe című lap újságírói hibája okozott, amely összemosta a két kijelentést, és kormányprogramként tüntette fel.