A Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport Debrecenben és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai egymástól függetlenül 2017-ben észlelték először a homoki prérifüvet (Sporobolus cryptandrus), de akkor még nem tudták meghatározni. Eleinte arra gyanakodtak, hogy valahonnan a Közel-Keletről származik, végül azonban amerikai kollégák segítségével sikerült azonosítani, hogy egy észak-amerikai prériken előforduló növényről van szó. Két évvel ezelőtt még csak két elfordulása volt: a Kiskunságban, valamint Debrecen belvárosában, majd a füvet keresve történt bejárások során derült fény arra, hogy gyakorlatilag a Kiskunsági Nemzeti Park számos pontján megtalálható, néhány helyen többhektáros kiterjedésben is – ismertette Török Péter növényökológus az InfoRádiónak nyilatkozva.
A homoki prérifű egy nagyon "alattomos" növényfaj
abban az értelemben, hogy egy évelő fűféle, amelynek nagyon apró magjai vannak, és valószínűleg tartós magbankot is képez a talajban – magyarázta a Lendület csoport vezetője. Emellett ez egy úgynevezett C4-es fű, vagyis nagyon víztakarékos a felépítő anyagcseréje, így
nagyon meleg és száraz körülményeket is el tud viselni. Ráadásul a jelek szerint az állatok nem legelik,
ellenben az őshonos fajokat, így további lehetőséget teremtve a terjedésére – tette hozzá Török Péter.
Az idei évben – egy magyar kutató segítsége révén, aki a montanai egyetem munkatársa – két kontinensre kiterjedő kutatási projektbe kezdtek. A tanulmány arra irányul, hogy kiderítsék, hogy az eredeti préri termelőhelyén a fajnak milyen környezeti igényei vannak, milyen fajokkal él együtt, illetve ugyanezeket a vizsgálatokat, hasonló elrendezésben elvégzik Magyarországon is. Az eredményekből pedig arra próbálnak majd következeteseket levonni, hogy milyen közösségekben várható a felbukkanása, mennyire agresszív és mik azok a tényezők, amik esetlegesen a visszaszorítását elősegíthetik – nyilatkozta a szakember.
Az irtás nem használ
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai célzott irtást is végeztek – folytatta a Lendület csoport vezetője –, azonban a rákövetező évben ugyanannyi, vagy még több növény telepedett meg, ami tovább erősíti a gyanút, hogy
a növény tartós magbankot képez.
Tehát valami olyan irtási módszert kellene feltételezhetően kidolgozni, ami nem jár talajbolygatással, mely által a földben található magbankok aktiválódnak. A kutatás jelenleg szakaszában azonban nem tud javaslatokat tenni a Debreceni Egyetem Lendület csoportja az irtására. Szeretnék elsőként feltérképezni Magyarország homokterületeit, hogy a megtalált területeken túlmenően hol fordulhat elő a homoki prérifű. Az azonban, hogy homokos területeken találták, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy máshol nem fog terjedni, hiszen Észak-Amerikában
sziklásabb, kövesebb, leromlottabb területeken is megél,
jegyezte meg a szakértő.
Török Péter végezetül megerősítette, bár a homoki prérifű esetében nem vizsgálták, de a nemzettség más fajainál korábban kimutatták az úgynevezett allelopátia jelenséget, ami annyit tesz, hogy a növény olyan kémiai anyagokat juttat a környezetébe, amelyek például megakadályozzák más fajok kicsírázását, vagy épp a megtelepedését.