"A jövőben akár a mesterséges intelligenciára is bízhatják a Föld körül keringő több tízezer műhold irányítását" - mondta az InfoRádiónak Zsombok Gábor, a Galileo Webcast szakkommentátora. Az ütközés esélye egy az ezerhez volt, de mivel az Európai Űrügynökség (ESA) egy igen értékes műholdjáról volt szó, ezért ezt az esélyt is elég magasnak értékelték ahhoz, hogy kitérő manővert végezzenek. Az egyik fő problémát az jelentette, hogy
a felek e-mailek küldözgetésével kommunikáltak egymás között,
ami egy ilyen esetben megengedhetetlenül hosszú.
A kérdésre, hogy mennyire gyakori két műhold útjának kereszteződése, a szakkommentátor azt válaszolta: az elmúlt években egyre gyakoribbá váltak az ilyen esetek, az Európai Űrügynökségnek
idén több mint húsz alkalommal kellett aktív műhold vagy űrszemét miatt kitérő manővert tennie.
Az ESA felújított Iridium kommunikációs űrhálózatánál már hetente egy alkalommal előfordul, hogy egy műhold pályáját kis mértékben módosítani kell az ütközés veszélye miatt.
Elon Musk SpaceX vállalata 12 ezer műholdat tervez felbocsátani a Starlink program keretein belül. Ennyi műholdnál felmerül a kérdés, hogy mennyire nő meg az ütközések esélye. Zsombok Gábor szerint a SpaceX-en kívül más vállalatok is több ezer műholdas távközlési rendszerekben gondolkodnak napjainkban, tehát akár több tízezerrel is megnövekedhet a műholdak száma, és ezzel arányosan nő az ütközés veszélye - akár egy nagyságrenddel is.
"Minden jelenlegi célt a műholdak ütközéselkerülésének automatizálásával, esetenként a mesterséges intelligencia bevetésével terveznek megvalósítani"
- magyarázta Zsombok. Megjegyezte: a műholdak számának növekedésével arányosan várható hogy az ütközéselkerülési manőverek mellett automatizálják a felismerést és a döntéshozatalt is.
A radaron észlelhető, pár centisnél nagyobb, a Föld körül keringő darabokat jelenleg is katalogizálják és követik, tekintet nélkül arra, hogy működő vagy inaktív műholdakról, űrszemétről van-e szó. A nem működők azért rosszabbak, mert már semmilyen manőverre nem képesek, és a viselkedésük is kiszámíthatatlanabb.
A légkör felé tartott az egyik műhold
A szakkommentátor elmondta: ezeknek a műholdaknak az élettartama 5-10 év, a magasabb pályákon mozgók már rendelkeznek sokkal nagyobb élettartammal is. A problémát a manőverezéshez szükséges üzemanyagszint kritikusra csökkenése jelenti: ekkor visszafordítják és visszafékezik az adott műholdat a légkörbe, hogy elégve megsemmisüljön.
A mostani eset is az egyik olyan, az eredeti, több mint 60 darabos Iridium-műholdcsoport egyik tagjával történt. Közülük már csak három van a légkörben, azokkal is már megkezdték a tervezett visszatérést a légkörbe, ezért is voltak alacsonyabb pályán. Ezeket a "maradék" műholdakat már arra szánták, hogy felmérjék, egész pontosan hogyan is zajlik egy ilyen irányított visszatérési és megsemmisítési folyamat.
A rengeteg műhold miatt
- a profi csillagászoknak is lépéseket kell tenniük, hogy - szintén egy automatizált rendszerrel - az aktuális világűrképek készítésekor épp feltűnő műholdakat ne rögzítsék a képeken.
- A világűr infrastruktúrájának kiépítésében nagyságrendi előrelépésre van szükség, hogy ilyen óriási méretű műholdcsoportokat az irányítórendszer fogadni és üzemeltetni tudjon.
Régen ezeket a problémákat általában már csak később ismerték fel, ám mostanra a fenntarthatósággal kapcsolatos szempontok megjelentek már a műholdrendszerek tervezésénél is - hangsúlyozta a Galileo Webcast szakkommentátora.