A kanyarós esetek száma Európa-szerte megdöbbentő mértékben nőtt, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint 2017-ben négyszer annyi megbetegedést regisztráltak, mint 2016-ban - olvasható az MTA honlapján megjelent cikkben. Mivel sürgősen szükség lenne új, más betegségek elleni védőoltások kifejlesztésére is, az Európai Bizottság kidolgozott egy ütemtervet „Megerősített együttműködés a védőoltásokkal megelőzhető betegségek ellen" címmel.
A Bizottság célja, hogy az ütemterv alapján 2018 közepéig előálljon egy javaslattal, amelyet az Európai Tanács ugyanezzel a címmel ajánlásként fogadna el. Az ütemtervvel kapcsolatos legfrissebb észrevételek az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületétől (EASAC) és az Európai Orvostudományi Akadémiák Szövetségétől (FEAM) érkeztek.
A védőoltások kérdése mindkét szervezet szerint olyan ügy, amellyel haladéktalanul foglalkozni kell,
ezért javaslatokat tesznek az ütemterv tökéletesítésére.
Az EASAC és a FEAM javaslatai érintik az átoltottság mértékét, a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanságot, a védőoltások elérhetőségét és új védőoltások kifejlesztését.
Súlyos problémák az Unión belül
Az ütemterv megállapítja, hogy
az EU-ban mostanában kitört kanyarójárványok azt jelzik, hogy az átoltottság terén súlyos problémák mutatkoznak az Unión belül,
legfőképpen azért, mert a kanyaró egy súlyos, potenciálisan halálos gyermekbetegség, amelynek megelőzésére létezik hatékony védőoltás. Az is egyértelmű, hogy az alacsony mértékű átoltottság a gyermekek (illetve serdülők és felnőttek) más, védőoltással szintén elkerülhető, de veszélyesebb közegészségügyi problémát jelentő betegségekkel szembeni védettségét is veszélyeztetheti (mint pl. gyermekbénulás, torokgyík, rubeola, szamárköhögés, B típusú Haemophilus influenzae, pneumococcus- és meningococcus-fertőzések).
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a kiváló védőoltások elérhetőségének ellenére a gyermekek átoltottságának mértéke az EU-tagállamokon belül jelentősen különbözik. Ennek okai nem pontosan tisztázottak. Összetett és eltérő tényezők állnak a háttérben, amelyek tagállamról tagállamra változnak, és amelyeket minden tagállamban azonosítani kell az átoltottság mértékének javításához. E célra a WHO által kidolgozott program tűnik a legalkalmasabbnak. Az ütemterv készítői szerint továbbá ideje lenne létrehozni egy EU-s oltási könyvet és nyilvántartást is.
Az oltáselutasítók gyakran összeesküvést emlegetnek
Annak, hogy a kisgyermekek átoltottságának mértéke Európa- és világszerte csökken, a hátterében leginkább az áll, hogy egyre többen döntenek úgy, hogy nem oltatják be sem magukat, sem a gyermekeiket. Döntésük különböző okokra vezethető vissza.
Az oltáselutasítók „mereven elutasítják a védőoltásokról való tájékozódásnak a lehetőségét is", és az oltásokkal kapcsolatban gyakran összeesküvést emlegetnek.
Az oltásellenesek szintén elutasítják az oltásokat, de hajlandóak figyelembe venni a rendelkezésre álló információkat. Kevésbé hisznek az összeesküvés-elméletekben.
Az oltás-szkeptikusok aggódnak az oltások miatt, de nem utasítják el őket következetesen.
Az egyes csoportok megszólítása más-más stratégiát igényel. Elsősorban természetesen az oltásellenesek és az oltás-szkeptikusok csoportjára kellene összpontosítani, ugyanakkor azt is számításba kell venni, hogy az oltáselutasítók szélsőséges csoportjának tagjai a félretájékoztatás eszközeivel károsan befolyásolhatják a másik két csoport gondolkodását.
Az ütemterv szerint a legfontosabb további célok a már létező védőoltások tökéletesítése, továbbá új fertőző betegségek elleni vakcinák kifejlesztése.
Az EASAC és a FEAM tíz pontban sorolja fel javaslatait az átoltottság mértékének javítására az Európai Unióban:
Fel kell deríteni, mik a csökkenő mértékű átoltottság okai az EU-ban, hogy testre szabott megoldásokat lehessen kínálni az egyes tagállamoknak.
Létre kell hozni egy európai oltási könyvet és nyilvántartást.
Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy közegészségügyi szempontból az egyes védőoltások nem egyformán fontosak. Meg kell határozni egy fontossági sorrendet.
Továbbra is fontos befektetni a kutatásba és a fejlesztésbe, hogy a jövőbeli vakcinák is biztonságosak és hatékonyak legyenek.
Az oltásellenesség problémájának kezelése érdekében fel kell ismerni, hogy az oltáselutasítók, az oltásellenesek és az oltás-szkeptikusok megszólítása eltérő megközelítésmódot igényel. Társadalomtudósok segítségével olyan stratégiákat kell kidolgozni, amelyekkel csökkenteni lehet az oltások elutasítását.
Ki kell dolgozni egy monitoringrendszert a védőoltáshiány elkerülésére, és európai szinten fokozni kell a vakcinagyártást, továbbra is szem előtt tartva a szigorú európai minőségbiztosítást.
Újra kell gondolni a gyermekkori BCG-oltással kapcsolatos kérdéseket: a védőoltás nem biztosít hosszú távú védelmet a tuberkulózis ellen, és jelenleg világszerte súlyos hiány van belőle.
Felül kell vizsgálni és optimalizálni kell az oltási ütemterveket azoknak a védőoltásoknak az esetében, amelyekből hiány mutatkozik.
Fontossági sorrendet kell felállítani azon védőoltások esetében, amelyek tökéletesítésre szorulnak.
Fontossági sorrendet kell felállítani azon védőoltások esetében, amelyekre a legnagyobb szükség van.