Az MTA közleménye szerint jelenleg az emberiség kalóriaigényének körülbelül felét néhány gabonafajta biztosítja, amelyek közül kulcsszerepet játszik az árpa, a búza, a kukorica és a rozs. E növények jelentős hozamnövekedést mutattak az 1960-as években kezdődött, úgynevezett zöld forradalom során. Azonban, mint írják, a termésátlagok emelkedése a Föld egyes jelentős gabonatermő régióiban megtorpant, vagy egyenesen csökkenést mutat.
A klímaváltozás hatásait elemezve a közlemény kitér arra, hogy noha a klímarendszer átalakulása látványos hatással lehet a növényi közösségekre - közöttük a gabonák terméseredményeire -, alig találkozunk olyan hosszú idősorú elemzésekkel, amelyek lehetőséget nyújtanak a változás perspektivikus áttekintésére. Egy magyarországi és egy dániai kutató viszont ilyen elemzést publikált a Global Change Biology 2017. decemberi számában. Pinke Zsolt a Szent István Egyetem Környezetvédelmi és Tájökológiai Tanszékének, Lövei Gábor pedig a dániai Aarhusi Egyetem Agroökológiai Tanszék Flakkebjerg Kutatóközpontjának munkatársa. A közlemény szerint a két kutató a négy legfontosabb magyarországi gabonaféle termésátlagai és egyes éghajlati tényezők közötti kapcsolatokat elemezte az 1921-2010 közötti időszakban.
A vizsgálat a hőmérséklet és a gabona-termésátlagok varianciái között fennálló egyre szorosabb kapcsolatra mutatott rá
1921 és 2010 között. A kutatás szerint ez a tendencia különösen meglepő, hiszen 1921-1950-ről 1951-1980-ra a középhőmérséklet vegetációs időszaki és éves átlagai jelentős mértékben csökkentek.
Ezt követően az 1981-2010 közötti időszakban a vegetációs időszaki középhőmérséklet átlagának emelkedése Celsius-fokonként 9,6-14,8 százalékkal csökkentette a négy legfontosabb gabonaféleség terméshozamait. Mint írják, ez az érték globális tekintetben is jelentősnek mondható, és arra utal, hogy a közép-európai gabonatermesztés kiemelkedően ki van téve az éghajlat melegedésének. A vizsgált 90 év során a csapadékösszegek és a hőmérsékleti átlagok kombinációja 17-39 százalékban magyarázta a termésátlagok ingadozását, de ez a mutató az 1981 és 2010 közötti időszakban 33-67 százalékra ugrott.
A két kutató elemzésének egyik következtetése szerint a 20. század második felében lezajlott "zöld forradalom" a klímatörténelem egy kivételesen kedvező időszakában javított a termésátlagokon, amikor a növekvő műtrágya- és kemikáliafelhasználás, valamint a gépesítés és a növénynemesítés eredményei a mainál lényegesen előnyösebb klimatikus feltételekkel párosultak. Egyes gabonaféléknek az egész régióban megfigyelhető stagnálását eddig többnyire társadalmi és gazdasági tényezőkkel magyarázták, az elemzés eredményei azonban felvetik a korábbihoz képest szignifikánsan magasabb hőmérséklet szerepét e negatív tendenciájú folyamatban.
A felmelegedésnek a vizsgálatban feltárt robusztus hatása a termésátlagokra a jövőre vonatkozó figyelmeztetés is
a közép-európai régió gabonatermesztői számára. Ezért a kutatók az Alföldhöz hasonló adottságú, délkelet-európai száraz síkságok aszálykitettségének releváns csökkentéseként a földhasználat extenzifikációját és a korábbi vizes élőhelyek restaurációját javasolják - áll a közleményben.