A német propaganda már a II. világháború kezdetétől azt hirdette, hogy az egy bolsevizmus elleni háború, a célja a sztálini rendszer megdöntése – mondta a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Stark Tamás hozzátette, a különböző nemzetiségi területeken azt is hirdették, hogy a német hadsereg nemzeti, például ukrán vagy balti célokért is harcol.
„Ez a propaganda sikeresnek bizonyult,
sok szovjet katona állt át német oldalra.
Az elfoglalt ukrajnai és balti területeken élő civilek egy része is jelentkezett szovjetellenes alakulatokba.”
Stark Tamás elmondta, a német oldalon harcoló szovjetek döntő része azonban először hadifogoly volt.
„Nagyon nagy létszámról van szó. A szakirodalom mintegy hatszázezer és egymillió közé teszi azon szovjet állampolgárok számát, akik német oldalon harcoltak. Ezeknek a katonáknak a döntő része hadifogolyként került német alakulatokba. Ezt annyiban könnyű megérteni, hogy a sorsuk, főleg 1941-42-ben, a megsemmisülés volt.
Ez egy kiutat jelentett.”
A Szovjetunió elleni harc vállalása az életet jelentette számukra – mondta a történész. Otthonukban azonban hazaárulónak számítottak. Stark Tamás hozzátette,
nyugati szövetségeseknek adták meg magukat, mert abban bíztak, hogy az angolok és az amerikaiak nem adják át őket a szovjeteknek.
De átadták, mert a Szovjetunió a szövetségesük volt – tette hozzá a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.
„Az átadás pillanatai, a visszaemlékezések szerint nagyon drámaiak voltak; ukrán, kozák, orosz katonák százai követtek el öngyilkosságot közvetlenül az átadás előtt, sokan próbáltak megszökni is.”
A döntő többségüket a Szovjetunióban elítélték, gulág-táborokba küldték és sokukat ki is végeztek – mondta Stark Tamás.
„Azért nem mindenkit adtak át, voltak olyan amerikai és angol tisztek, akik megkerülték az átadási parancsot és lehetővé tették, hogy kisebb egységek megmaradjanak Németország angol és amerikai zónáiban. Ezekből alakul ki Nyugat-Németországban a kozák, orosz és ukrán emigráció.”