Miért kell a társaság?

Infostart
2017. május 23. 19:54
Miből fakad az ember alapvető igénye a társaság iránt? Egyebek mellett ezt tanulmányozza az ELTE Lendület kutatócsoportja. Vezetőjük az InfoRádió Szigma - a holnap világa című magazinjában azt mondta, a szociálpszichológiát uraló hagyományos nézetet egy megismerés-alapú modellre szeretnék leváltani.

Az ELTE pszichológusa kiemelte,

minden eredményünk, teljesítményünk társas közegben bontakozik ki,

de azt még nem tudni, hogy ennek az úgynevezett szocialitásnak mik a pszichológiai alapmechanizmusai.

„A következő öt évben azt szeretném megérteni, hogy milyen alapvető pszichológiai mechanizmusok segítik azt, hogy a születés utáni első pillanattól kezdve társas lényként működünk.”

Király Ildikó jelezte, az állatok, különösen az emlősök életében is megfigyelhető egyfajta szocializáció, de míg ők kis, zárt csoportokban élnek, az emberekre ma hatalmas, változó csoportbeágyazódás jellemző, amelyet a saját példájával támasztott alá:

„Egyszerre vagyok anya, feleség, van egy baráti köröm, hobbijaim, amelyek révén rengeteg embert ismerek, kutató és oktató is vagyok. Minden egyes szerepemben sokféle más emberrel találkozom, és egyik percről a másikra dinamikusan tudok váltani közöttük. A kutatásban azt próbáljuk megmutatni, hogy ez, a csoportban való gondolkodás képezi a társas kategóriák alapját.”

Az ELTE pszichológusa hozzátette, a szociálpszichológiát uraló hagyományos nézetet egy megismerési alapú elméletre szeretnék cserélni, amelynek az a motorja, hogy tudjuk, melyik csoporttaggal milyen gondolatokról tudunk beszélni, milyen közös gondolati háttérrel tudunk kapcsolódni egymáshoz.

„Ennek, a megismerési alapú modellnek az a lényege, hogy a kezdetektől olyan pszichológiai mechanizmust feltételezünk, hogy a gyerekek megismerésének hajtómotorja a kíváncsiság, hogy a társas tudásteret kialakítsák.”

A kutatócsoport ezt az újszerű gondolatot 6-8 hónapos és óvodáskorú gyerekekkel végzett vizsgálatokkal igyekszik igazolni. Király Ildikó kiemelte, újszerű elképzelés az is, hogy bár vannak velünk született elemek, ezek nem tartalmak, jelentések, hanem olyan, rugalmasan alkalmazható, kontextustól függően feltölthető értelmezési keretek, amelyek már a kezdetektől segítik az információ szervezését.

„Ennek segítségével a gyerek már a legelső pillanattól kezdve bekerül egy társas kapcsolati hálóba. Nem kell, hogy pontosan értse a jelentéseket, aktív tagja tud lenni a csoportnak és az újra találkozásokon, a csoport működésén keresztül részt vesz az elemi folyamatokban és egyre gazdagabb és mélyebb jelentéseket tud megérteni.”

Király Ildikó példaként az utánzást említette: attól a pillanattól kezdve, hogy egy gyerek aktív mozgásra képes, lemásol viselkedéseket.

„Mi igazoltuk, hogy ez nem vak másolás. Csak olyan cselekvéseket másol, amelyek jól látható célra irányulnak, az adott helyzetben hatékony és racionális célelérést biztosítanak. Ez egy szűrő, már egy értelmezési keret, amellyel a rengeteg információból kiveszi a számára hasznosakat.”

Az ELTE kutatócsoportjának vezetője hozzátette, ennek egy változata, amikor egy másik személy célzottan mutat a gyereknek valamit, akkor olyan viselkedéseket is megtanul, ami nem racionális. Elfogadja, hogy vannak olyan társas jelenségek, amelyeket nem biztos, hogy ért, utánoznia kell, mert olyan személytől érkezik, akit elfogad.

Utánzással megtanulja a viselkedést és később megérti, hogy pontosan mire is való.

„Ez dinamikus fejlődést tesz lehetővé. Az egyéni tanulási szűrőre ráépül egy társas is, a kettő folyamatos kapcsolata egy jól alkalmazható, a társak iránymutatása által működő beilleszkedési folyamatot eredményez.”

A kutatócsoport azt igyekszik megmutatni, hogy a kisgyerekek hogyan tanulnak a társaktól és a társakról – foglalta össze Király Ildikó. Hozzátette, ebben benne van az is, hogy azt a tudást, amit olyanoktól tanulnak, akiket szakértőnek fogadnak el, normaként kezelik. Ez azt jelenti, hogy már a háromévesek is protestálnak, ha valaki egy-egy ilyen, utánzással megtanult viselkedést másképpen csinál – tette hozzá az ELTE kutatócsoportjának vezetője.

„A kutatás másik kulcskérdése az, hogy ez a rugalmatlan normakövetés hogyan válik rugalmasan alkalmazhatóvá. A mindennapokban az az ideál, hogy elfogadjuk a szabályokat, de nem vakon, bigott módon követjük őket. Ennek a mechanizmusát nem tanítjuk a gyerekeknek, bár próbáljuk. Van egy önkéntes belátás, érzékenységük erre. Ennek az alapelemeit próbáljuk megtalálni.”


KAPCSOLÓDÓ HANG:
Miért kell a társaság?
A böngészője nem támogatja a HTML5 lejátszást