Hamarosan megkezdi hattyúdalát a Cassini szonda, amely többször is keresztezi majd a Szaturnusz gyűrűrendszerét, végül pedig
szeptember 15-én elég a Szaturnusz sűrű légkörében.
„Miután kiderült, hogy a Szaturnusz környezete, holdjai sokkal izgalmasabb közeg, mint amire eredetileg számítottak – még akár élet nyomai is lehetnek egy-két holdján –, ezért a tudósok úgy döntöttek, hogy az esetleges földi eredetű szennyeződésektől megóvják a Szaturnusz holdjait, és így a bolygó légkörébe irányítják a szondát” - közölte indoklásként a csillagász.
Hozzátette, hogy ez a művelet tudományos haszonnal is jár, mert a becsapódás során mérni lehet a Szaturnusz atmoszférájának különböző rétegeit, kémiai összetételét, nyomását, hőmérsékletét.
Szabados László elmondta, hogy a kutatók nagyon meg vannak elégedve a Cassini eddigi eredményeivel: alaposan tanulmányozta a Szaturnusz holdrendszerét, és erre a feladatra kijelölt egysége le is szállt a legnagyobb hold, a Titán felszínére.
„A Cassini űrszondáról vált le 2004 decemberében a Huygens szonda, amely 2005 januárjában elsőként szállt le a külső-Naprendszer egyik égitestén. Eközben pedig áthaladt a Titán atmoszféráján is, ami azért is különleges, mert a Naprendszerben ez az egyetlen olyan hold – vagyis bolygó körül keringő égitest –, amelynek jelentős légköre van” - idézte fel a kutató.
„Sőt, olyan vastag ez az atmoszféra, hogy kívülről semmit sem lehet látni a Titán felszínéről, így egy teljesen új világ tárult fel:
bizarr, ugyanakkor bizonyos szempontból a Földre emlékeztető világ”
- tette hozzá Szabados László.
Kifejtette: a légkör és a felszín kémiai összetétele nagyon eltér a földitől, de az is csapadékos, folyadékkal telített világ.
„Metántartalmú eső hullik, és folyók, tavak, tengerek vannak a Titán felszínén,
ugyancsak nem vízből, hanem cseppfolyós metánból. Ez teljesen váratlanul érte a kutatókat” - részletezte a csillagász.
A szonda fő feladta volt a Szaturnusz gyűrűinek kutatása is.
„Kiderült, hogy amilyen széles a gyűrűrendszer, annyira vékonyak
– csak néhány méteresek – a gyűrűk. A gyűrű anyaga piszkos vízjég: megfagyott víz apró porszemcsékkel, kövekkel, kavicsokkal” - mondta Szabados László.
Az is kiderült, hogy a Szaturnusz gyűrűit alkotó részecskék korántsem több milliárd évesek, hanem viszonylag fiatalok. Eszerint a gyűrű anyaga folyamatosan cserélődik.
„Napsugárzás hatására a vízjég szilárdból gázneművé alakul, és elszabadul a gyűrűtől, miközben más, új részecskék kerülnek a gyűrűbe. Ilyen gyűrűből több ezer van keskenyebb-szélesebb résekkel” - magyarázta a csillagász.
Hozzátette: a Cassini űrszonda keresztül is repült ilyen résen, és közben semmilyen károsodás sem érte.
Szabados László teljes terjedelmű cikke, mely részletesen foglalkozik a Szaturnusszal és holdjaival, valamint a szondák mérőműszereivel, az MTA honlapján olvasható.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló hírekről, vagy elmondaná a véleményét, lájkolja az InfoRádió Facebook-oldalát!