Az első magyar műhold a Masat-1 volt. Mennyire volt sikeres?
Nagyon-nagyon sikeres volt. A maga kategóriájában - ez egy cubesat, egy 10-szer 10-szer 10 centiméteres kocka - a Masat-1 az első volt nemzetközi szinten is, amely közel három éven keresztül hibátlanul működött. Ilyen sikerességi rátát a cubesatok között nemzetközi szinten nem lehet találni.
Már készül a következő magyar műhold. Hogyan állnak az előkészületek?
Ha a következő magyar műholdnak a radcube-ot tekintjük, akkor készül. De a Műegyetem is épít egy kis picosatot, aminek a felbocsátásáról egyelőre nem tudni, pontosan hogyan fog történni. A radcube mindenesetre a háromszorosa lesz a Masatnak, vagyis ez egy három unitos cubesat műhold, ami azt jelenti, hogy az egyik irányban 30 centi hosszú. Ez már nem is olyan kicsi. Ehhez a küldetéshez az Európai Űrügynökség nyújt tudományos, szakértői támogatást. Magát a műholdat pedig a C3S Kft. és az MTA Energiatudományi Kutatóközpontja együttműködésben valósítja meg. A C3S feladata, hogy megépítse azt a platformot, amely a kiszolgálója annak a mérőműszernek, amelyet az MTA Energiatudományi Kutatóközpont készít. Ez utóbbi igen kicsi és kompakt, hogy felférjen egy ilyen kisebb műholdra is, és fontos, hogy képes legyen űridőjárási információkat szolgáltatni a küldetés során, amit akár űridőjárás-előrejelzésre is fel lehet majd használni.
Miért fontos az, hogy tudjuk, milyen az idő az űrben?
Az űr időjárása a modern technológia korszakával folyamatosan válik a mindennapjaink részévé. Az olyan technológiák, mint a modern mobiltelefonjaink, a folyamatos internet- és telekommunikációs kapcsolat, a GPS-hálózat, a repülésirányító hálózat, és a különböző védelmi műholdrendszerek és kémhálózatok mind-mind olyan technológiákon alapulnak, amelyek nagyon érzékenyek az űridőjárási hatásokra. Ha történik egy komolyabb esemény a Nap felszínén, egy napkitörés, akkor általában nagy energiájú részecskéket és mágneses teret bocsát ki a világűrbe, ez pedig kölcsönhatásba lép a Föld saját környezetével, a bolygónk mágneses terével. Ez a perturbáció és megnövekedett részecskeszám pedig képes a telekommunikációs műholdjainkat tönkretenni. Nem lenne akkor GPS, nem működnének a felszíni internet- és egyéb hálózatok, arról nem beszélve, hogy az energetikai hálózat is a felszínen igencsak érzékeny egy-egy ilyen erősebb eseményre. Erre már volt is példa. Előfordulhat, hogy a teljes elektromos hálózat tönkremegy, akár egy egész kontinensen, ha nem tudjuk időben megvédeni. Vagyis ennek az egésznek az előrejelzése nagyon fontos. Ha tudjuk előre, mi fog történni, akkor a műholdak lekapcsolhatók, megvédhetők, a felszíni repülésirányító hálózatok szintén lekapcsolhatók az energetikai hálózatokkal együtt, és ezzel megvédhetőek.
Lesz-e ebből rendszer, hogyan lehet ebből egyáltalán rendszert építeni?
Nagyon bonyolult kérdés az űridőjárás megmérése, ugyanis az a probléma, hogy a Föld körüli térség a bolygónk mágneses mezeje miatt egy nagyon összetett, pontról pontra és időben is állandóan változó. Tehát ahhoz, hogy előrejelzést adjunk, ugyanúgy, mint a hagyományos időjárás-előrejelzésnél, nem elég, ha egyetlen pontban megmérjük, hogy mekkora a páratartalom, hanem olyan számtalan paramétert kell figyelembe venni, mint a részecskéknek a száma, energiája, a mágneses tér erőssége és iránya. Ezeknek az ismerete kell a Föld körüli térségben minél több pontban. Nyilvánvalóan ez hagyományos nagy műholdküldetések esetében - amikor ehhez fel kellene küldeni minimum 10-12 műholdat - nagyon-nagyon költséges. Viszont ha ilyen kis műholdakkal meg lehet ezt technológiailag valósítani, akkor az eredeti, hagyományos nagy műholdküldetések árának a töredékéért ki lehetne alakítani egy műholdflottát. Ilyen radcube műholdakból körülbelül 8-10 darabot kellene pályára állítani a bolygó körül különböző magasságokban, különböző fajtájú pályákon. Akkor elegendő pont állna rendelkezésre ahhoz, hogy mindenhol mérve, gyűjtve a hálózat adatait, ezt az egész űridőjárási folyamatot le lehetne modellezni, és fel lehetne építeni egy előrejelzési hálózatot.
Mennyi időre lehet előre jelezni a bolygó körüli sugárzás változásait?
Ez alapvetően technológiafüggő kérdés. Azon múlik, hogy milyen erős vevőhálózat áll a felszínen rendelkezésre ahhoz, hogy kommunikáljon a műholdakkal. Ugyanis nagyon komoly limitáló tényező az, hogy azokat az adatokat, amelyeket én fent valós időben megmérek, mennyi időn belül tudom lejuttatni a földi adatközpontba kiértékelésre. Nyilván nekünk a küldetésben egyetlenegy vevőállomásunk lesz, valószínűleg valahol Budapesten. Ez azt biztosítja, hogy 12 órán belül tudunk adatokat szolgáltatni, vagyis az előrejelzés sem lehet ennél pontosabb. Egy távolabbi, jövőbeli hálózatnál viszont a követelmény az lenne, hogy 5-10 percen belül az összes műhold adata rendelkezésre álljon a központban, és így az előrejelzés is egészen pontos lehessen. Szinte valós időben lehessen megmondani, hogy most mi történik az űrben, és akár egy vagy két napra előre, hasonlóan a hagyományos időjárás-előrejelzéshez, meg lehessen jósolni nagy valószínűséggel, hogy milyen lesz majd az űridőjárás.
Mit jelent Magyarországnak ez a küldetés?
Nagyon sokat, hiszen hazánk nemrég lépett be az Európai Űrügynökségbe, és ez az első komoly programunk. Ez egyben egy olyan irányvonal, amelyben olyan kulcskompetenciákkal rendelkezünk, mint a nagy megbízhatóságú cubesat platformok fejlesztése, tulajdonképpen a Masat nyomdokain, illetve olyan sugárzásmérő műszerek fejlesztése több mint 40 éves akadémiai tapasztalattal, amelyek a világon nem állnak sehol máshol rendelkezésre. Ha ezt a kettőt összetesszük, akkor lehet olyan kulcsrendszere Magyarországnak, amelyre igen nagy szüksége van a jövő űrkutatásának, vagyis találtunk egy olyan hézagot, amelyben Magyarország lehet az egyedüli beszállító. Ezzel egy nagyon fontos jövőbeli területet az űrkutatásban a magunkévá teszünk, ami mind ipari visszatérítésben, mind technológiafejlesztésben komoly hozzáadott értéket jelent a jövőben hazánknak.
Űrverseny most már a klasszikus értelemben nincsen, hiszen gyakorlatilag egy világméretű összefogásról beszélhetünk, de ezen a téren van-e mégis verseny? Tudnak-e olyasvalakiről, aki ugyanezt vagy valami nagyon hasonlót fejleszt és szeretne felbocsátani?
Olyan versenytárs nem létezik, aki ilyen kis méretekben, ilyen technológiával rendelkező mérőműszert képes készíteni. Tehát ilyen értelemben ez az első lesz, és innentől kezdve egyedi a maga nemében. Hasonló képességű mérőműszereket fejlesztő kutatócsoportokból létezik egy-kettő a világon, de Magyarország mindig is ott volt a világ legjobbjai között. Ezt persze sokszor a projektlehetőségek korlátozták, hiszen akár egy NASA-kutatócsoportnak lényegesen sokkal több repülési lehetősége van, de mind a mai napig hazánk ezen a területen nagyon komoly elismertséggel rendelkezik. Ilyen technológia jelen tudomásom szerint nincs még egy, mint amit most fejleszteni kívánunk a küldetéshez.
Mennyibe kerül majd ez a projekt?
A projekt költségvetése kétmillió euró tájékán mozog, de azért nehéz ezt pontosan megmondani, mert olyan költségek, mint például a felbocsátás végső költsége, nem teljesen egzaktak még jelenleg, tehát ezek még változhatnak. Ennyibe kerül egy ilyen műholdegység fejlett technológiával való feltöltése, tesztelése, világűrbe juttatása. Ezt az összeget körülbelül három év alatt érjük el. Egy hagyományos tudományos műholdküldetéshez képest ez a költségvetés a tizede, ha nem a huszada, és időtávban is körülbelül a negyede-ötöde. Hiszen egy tipikus tudományos küldetésnél minimum tíz év, de inkább 15 szokott lenni, amíg a kezdetektől a repülésig eljut.
Mikor várható a felbocsátás?
Jelenleg az a tervünk, hogy 2019 legelején, az első negyedévben lehessen egy felbocsátási ablak. Ez még nem teljesen rögzített, hiszen a projekt mostani fázisában kezdjük el a felbocsátási lehetőségeket megvizsgálni. Nyilván attól függ a repülés időpontja, hogy milyen felbocsátási lehetőségek vannak Európában vagy akár Európán kívül abban az időablakban, amikor mi szeretnénk menni. Tehát igazából 2019 januárjától augusztusig bármikor megtörténhet a felbocsátás, amikor lehetőség nyílik rá.