A 2006-2009 között zajló első, majd a jelenleg is futó második kékvércse-védelmi LIFE+ program eredményeinek köszönhetően a fokozottan védett hazai állományt jelenleg mintegy 1100 párra becsüli a Magyar Madártani Egyesület – a 2006-os mélypontban ez a szám 600-700 pár volt. Mivel ez a sólyomféle a rokonság többi tagjához hasonlóan fészket nem épít, más fajok megürült fészkeit használja költésre. Telepes életmódú madárként legfontosabb természetes fészkelőhelyeit a vetési varjak kolóniái jelentették mindaddig, amíg a varjak kíméletlen irtásának következtében hazai állományuk össze nem omlott, mintegy 93%-kal csökkent az ezredfordulóra. Bár a vetési varjú napjainkban már védett, a fészkelőpárok száma meg sem közelíti az ötven évvel ezelőtti szintet. A fészkelőhelyhiány ellensúlyozására az MME szakemberei és önkéntesei a nemzeti parkok munkatársaival együttműködve több mint 4000 költőládát helyeztek ki a kék vércséknek országszerte az elmúlt tíz évben. Ezeket a mesterséges, és a még meglévő természetes fészkelőhelyeket kell a madarászoknak évről évre ellenőriznie, ami elképesztően nagy munka.
Az évenkénti állománybecslés és gyűrűzés kapcsán is óriási kihívást jelent ennek a szétaprózódott fészkelőhely-struktúrának a bejárása. A fiókák jelölésekor a rendelkezésre álló időkeret ugyanis meglehetősen szűkös, alig néhány hét, mivel a fiatal madarak csak bizonyos korban jelölhetőek biztonsággal. Ekkor nyílik lehetőség felnőtt egyedek befogására is egy speciális eszköz segítségével.
Ilyen logisztikai nehézségek mellett is az évi 3000 körüli fióka több mint felét, és közel száz felnőtt madarat (2015-ben 1561 fiókát, összesen 1657 kék vércsét) jelölnek meg a szakemberek Magyarországon. A felhasznált jelölőeszközök harmada olyan színes gyűrű, melynek leolvasása távolról is lehetséges, ehhez a madarat nem kell ismét befogni.