A bolygó atmoszférájának részecskéi valójában vörösek és szürkék a tudósok szerint, ám az sokkal inkább izgalomba hozta őket, hogy a Naprendszer távoli, külső részén, a Kuiper-övnek nevezett zónában keringő Pluto részecskéi kék fényt szórnak.
"Ki gondolta volna, hogy kék eget találunk a Kuiper-övben? Lenyűgöző!" - idézte a NASA csütörtöki közleménye Alan Sternt, a New Horizons vezető tudósát.
A kék árnyalat abban lesz a tudósok segítségére, hogy megfejtsék a Plutót körülvevő párarészecskék összetételét és méretét. A planétát állandóan uraló alkonyati sötétség a Naptól való 5,8 milliárd kilométeres távolságának számlájára írható.
A magasan a Pluto fölött elhelyezkedő páraréteg a Szaturnusz Titán nevű holdja körül észlelt jelenséghez hasonlítható, és a molekulák közötti interakció eredménye.
Szintén csütörtökön tették közzé azt, hogy a kutatók számos jégfoltot fedeztek fel a Pluto felszínén. Különösnek tartják, hogy a vízjég vörösnek tűnik.
A New Horizons, amely először vette közelről szemügyre a Plutót, a törpebolygó holdjait és a Kuiper-öv néhány objektumát, 2006. január 19-én startolt a New Frontiers program első küldetéseként. Kilenc évig tartó útjának nagy részét hibernációban töltötte, januárban ébresztették fel a NASA tudósai, és akkor látott hozzá a tudományos adatok gyűjtéséhez.
Az űrszonda idén júliusban másodpercenként 14 kilométeres sebességre gyorsulva száguldott el a Pluto mellett. Az űrszondát ekkor 12,5 ezer kilométer választotta el a törpebolygótól, részletgazdag fotókat készített róla, hét tudományos műszere folyamatosan gyűjtötte az adatokat a Plutóról és holdjairól.