Sok állat- és növényfaj életterét, elterjedési területét éles határvonal keretezi, holott a környezeti feltételek nem változnak hirtelen. A határnál "merül ki" ugyanis a fokozatosan kedvezőtlenné váló viszonyokhoz való genetikai alkalmazkodó képességük - derül ki a Klosterneuburgi Tudományos és Technológiai Intézet (IST) kutatóinak tanulmányából, melyet az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) mutattak be.
Ha a hőmérséklet vagy a vízhez való hozzáférés lehetősége egy régióban fokozatosan csökken, mindig van egy hely, amelynek feltételeihez egy populáció egyedei még alkalmazkodni képesek. Ha innen elmozdulnak, lassan, de biztosan elveszítik szaporodási képességüket - fejtette ki Nicholas Barton, azt IST kutatója.
Végül a feltételek valahol elérnek egy küszöbértéket, amelynél az alkalmazkodó képesség nem elég ahhoz, hogy az adott állat- vagy növényfaj azon a helyen tartósan megtelepedjen.
A csak fokozatosan változó környezeti feltételek esetén pedig a természetes szelekció gyakran nem elég hatékony ahhoz, hogy áthidalja ezeket az alkalmazkodási határokat.
"Többnyire gének százai határoznak meg olyan tulajdonságokat, mint a hideggel vagy a szárazsággal szembeni ellenálló-képesség. A véletlen - elsősorban a kisebb populációknál - gyakran nagyobb szerepet játszik a szaporodásban, mint egy, csak marginális előnnyel járó génváltozat szelekciója" - fejtette ki a szakértő.
Ez azonban nemcsak leszűkítheti az állatok és a növények elterjedési területét, hanem valami újat is teremthet. Ha a populáció egy része egy bizonyos helyhez alkalmazkodik, egy másik része pedig egy másik helyhez, az akár új fajok kialakulásához is vezethet - véli a kutató.