Seth Shulman amerikai újságíró "A telefon feltalálása: Nyomozás Alexander Graham Bell titka után" című könyvében azt állítja, hogy a tudós agresszív ügyvédjei és korrupt szabványügyi szakértők segítségével jogtalanul beletekinthetett Gray elfogadásra beadott dokumentációjába, és elintézte, hogy az ő szabadalmát fogadják el.
Shulman szerint erre bizonyítékul szolgál Bell laboratóriumi naplója, amelyet a tudós örökösei egészen 1976-ig elzártak a nyilvánosság elől; a dokumentumot akkor digitalizálták, majd 1999-ben hozzáférhetővé tették.
Árulkodó napló
A naplóban Bell részletesen beszámolt arról, hogy munkatársával, Thomas Watsonnal rossz irányban indultak el, amikor megpróbálták a hangot elektromágneses jelként továbbítani kábel segítségével.
Majd miután Bell 1876-ban 12 napot Washingtonban töltött, hirtelen újfajta módszert kezdtek alkalmazni a hang továbbítására - mint később kiderült, immár sikerrel. A diagram azonban, amelyet felvázolt, kísértetiesen hasonlít Grayére - állítja az újságíró.
Shulman könyve január 7-én jelenik meg az Egyesült Államokban, és az említetten kívül több más olyan adatot is tartalmaz, amelyek már korábban felkeltették a szakértők gyanúját.
Gyanús momentumok
Ilyen gyanús momentum, hogy Bell hangtovábbító szerkezetének terve a szabadalmi dokumentum margójára van nagy vonalakban felskiccelve; hogy Bell nagyon izgult, amikor Gray jelenlétében kellett bemutatnia találmányát; nem akart tanúskodni egy 1878-as perben, amelyben a találmányát megkérdőjelezték, majd - mintha szégyellné az egészet - nagyon gyorsan elhatárolódott attól a telefon monopóliumtól, amely pedig a nevét viselte.
Talán még érdekesebb Shulman fejtegetése azzal kapcsolatban, hogy a történelmi emlékezet vajon miért Bellt favorizálta Gray, valamint a német Philipp Reis helyett, aki pedig mind a kettejüket megelőzte más elven működő telefonja kidolgozásával.
Az egyik magyarázat az lehet, hogy nem Gray, hanem Bell volt az, aki először demonstrálta, hogy a szerkezet továbbítja az emberi beszédet.