Magyar mineralógusok új ásványt fedeztek fel és írtak le tudományos módszerekkel.
Az ásványt Koch Sándorról, a Szegedi Egyetem egykori nemzetközi hírű ásványtani professzoráról "kochsándoritnak" nevezték el - mondta az InfoRádiónak a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa.
Sajó István közölte: az ásványt Kövecses-Varga Lajos, a siófoki Kárpát- medence ásványai múzeum és kiállítóhely vezetője találta meg.
Az új ásványt Sajó István, illetve Szakáll Sándor, a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékének vezetője, egyetemi docens írta le.
Az ásvány a mányi szénbánya meddőhányóján került elő 2004-ben.
A tudományos feldolgozás után az értekezést 2005-ben nyújtották be elfogadásra a Nemzetközi Ásványtani Szövetség Új Ásványok és Ásványnevek Bizottságához, majd a hivatalos elfogadást követően a kanadai The Canadian Mineralogist című vezető szaklapban publikálták 2007 nyarán.
Sajó István elmondta, hogy a kochsándorit egy víztartalmú kalcium-alumínium-karbonát.
Gyakori ásványi elemekből áll, ennek ellenére máshol a világon nem képződött - tette hozzá.
Más a kristályszerkezete és a kémiai összetétele, mint a hasonló ásványoknak. A kochsándorit a dresserit nevű ásványhoz áll közel rendszertanilag. A rokon ásványokat Kanadában vagy Ausztráliában írták le.
A kochsándorit hófehér, 0,5-1,5 millimétert elérő, tűs kristályokból felépülő, selyemfényű, gömbös halmazokként fordult elő a Tatabányai-szénmedencéhez tartozó mányi széntelepen.
A szénbánya meddőhányóján 2007 tavaszáig volt lehetőség gyűjtésére, ám a meddőhányó rekultiválása után nincs esély több példány megszerzésére. Közel ezer kisméretű példány került elő.
A Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa kifejtette, hogy jelenleg 4.200 ásványt ismerünk, és évente negyven-ötven újat találnak a kutatók.
Korábban több magyar tudósról is elneveztek ásványokat, például Krenner Józsefről és Klebelsberg Kunóról.
{{keretes_cim}}
Koch Sándor apja is ásványtantanár volt, tőle kapta első ásványát, amely megalapozta későbbi, hatalmas ásványgyűjteményét. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát, majd a Nemzeti Múzeum Ásványtárához került, amelyet világszínvonalra emelt. Két évig a bécsi Természettudományi Múzeumban dolgozott. A szegedi egyetem 1940-es megalakulása után az ásvány-kőzettani tanszék vezetésével bízták meg. Fő kutatási területe a hazai bányák és ásványlelőhelyek ásványvilága volt. Jelentős könyveket írt, és szakfolyóiratot indított, amely ma is létezik. Nevét viseli a szegedi egyetem általa megalapozott ásványgyűjteménye. 1983-ban hunyt el.
Hanganyag: Hegedûs Zsuzsa